Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
176 vagyunk illendő böcsülettel és megegyezett akarattal választ adnunk. Inter caetera fájdalmas szívvel jelenti kegyelmetek, hogy némely ekklózsiák kemény megátalkodott állapotuktól viseltetvén, jámbor és istenfélő tanítójukat meg nem böcsülik, hanem minden illendő ok nélkül csak kicsiny bosszúból megvetik, nem tekintvén istenes közöttük való serény fáradságukat; és ugyan specifikálja is a balaton-kajári ekklézsiának bosszús állapotját, mely jámbor régi prédikátorát Rév. Dnus Marcus Perlaki atyánkfiát és szolgatársunkat minden illendő ok nélkül búcsúztatták és kegyelmetek ellen magukat contumaciter opponálták, fenyegetőzvén szakadással és másuvá való folyamodással; kérvén egyszersmind bennünket szeretettel, hogy efféle háládatlanok casu quo ha hozzánk folyamodnának, mint olyanoknak hitelük s kedvök szerint való válaszuk ne lehessen, előttünk viselvén egyaránt a mi eleinknek egymáshoz való szép correspondentiáját. Méltó és illendő az kegyelmetek kívánsága, mindenben egyenlő akarattal acceptáljuk és approbáljuk. Az úr oltalmazzon, hogy kegyelmetek injuriájára és a hálátlanok szarvuk emelésére vánkust puhogassunk hónuk alá; sőt bona fide magunkat arra ajánljuk, hogy akár hallgatói, akár pedig tanítói rend jövend élőnkbe kegyelmetek testimoniálisa nélkül, mint rebellisnek ésirrequietusnak meg leszen válaszuk a kegyelmetek tetszése szerint, nem akarván boldogult eleinknek erről tett compositiója mellől eltávozni semmiben. Kérjük azonban mi is azon szeretettel kegyelmeteket ezen szent egyezségnek megmaradására, melyre kegyelmetek által serkentgettetiink, legyen serény vigyázat az kegyelmetek részéről, és ha valamely contumaces és futkározók implorálnák az kegyelmetek provisióját hallgatóink vagy közülünk való ministereink közül, a mi testimoniumunk nélkül ne admittálja semmiben, inkább derék válaszszal bocsássa competens birája eleibe, hogy igy conjunctis viribus inkább építhessük a Sión bástyáinak ledüledező kőfalait a jobbulásra. Az úr vidámítsa szent orcáját az maga Izraelén. Datum occasionaliter Földvár, 1652. julius 9. Kegyelmeteknek az úrban attyafiai és szolgatársai, Pest-Pilis-Tolna, Nagy- és Kis-Heves vármegyékben levő eklézsiáknak legitimus Seniorai.“ Tartalmának tárgyára nézve megegyez e levéllel a másik, melyet egy nappal előbb szinte valami alkalomtól küldtek a felső-dunamelléki vagy samáriai egyházkerület püspökének.1 1 E levelet nem csupán tartalmáért, hanem azért is közlöm, mert segíti kitölteni azt a nagy hézagot, mely hz egykori samáriai superinten(lentia püspökei névsorában tátong; a mennyiben egy eddig ismeretlen püspök. M agy ári Ágh Jakab nevét hozza világosságra s egyszersmind hitelesíti ama rövidke bejegyzést, mely — Onody Zsigmond k.-szentpéteri
