Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
169 A dunáninneni részekben pedig hajdan ezek voltak a főbb református ekldézsiák, s némelyek pedig még most is azok: Tolna, Bölcske, Földvár, Ab a, Decs, Ethe, már elpusztíttatott, de hajdan híres egyház, mint sok más, mint: Szekszárd, Bátha, Báthaszék, Mohács, Daróc, Lipó, Bárány avár, s túl a Karassó folyón Monostor. A hegyaljai részeken: Karancs, Hercegszöllős, Csúza, Vörösmart, Laskó. a Dráva mellett Kopács, Eszék, mely hajdan szinte híres egyház volt, Erdőd, melynek magának van lelkipásztora, és Szent-László. Itt hajdan fényesen épült egyház volt, melyet István despota emelt. Csapa, mely hajdan szinte jelentékeny város volt, három templommal ékeskedő a Dráva folyón innen. Nagy-Harsány, Pécs, Peterd, ezeket utóbb az antitrinitariusok foglaltak el. Pécsen jeles collégiumok volt az első reformátoroknak, a mint a régi emberektől értettem. Sziget a török által régen elfoglaltatott, Kálmáncsehi hajdan szinte jelentékeny város, most csekély község. Itt szinte híres iskola volt egykor, hol az atyám is, Kaánási János, öt esztendeig rektorságot viselt. A többi csekélyekről nem érdemes Írni. A mi urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veled. Amen. Tolna, 1647. szeptember 10. stylo novo. Tied az úrban Pathai P. Sámuel, senior.“1 2 E levél a legrégibb és sokáig az egyetlen kútfő, mely tüzetesen foglalkozik az Alsó-Dunamellék reformációjával, és bár nem tünteti is föl teljes és igaz világításban annak történetét, de dicséretesen őrzi Pathai Sámuelnek, mint a dunamelléki egyházkerület legelső törtónetirójának emlékét, mert tévedései mellett oly becses adalékokat is foglal magában, melyeket másutt hasztalan keresünk. E levél az egyetlen tanúja Siklósi Mihály Baranyában reformátoroskodásának s csakis ezután domborítható ki nagy Sztáraink reformátori alakja. Egyedül ebből értesülünk arról, hogy Simándi Mihály előtt Hercegszőllösi Gáspár, K. Molnár István és Monostori János voltak az Alsó-Dunamellék püspökei stb. Pathai P. Sámuel azonban nemcsak egyháztörténetiróink közt foglalta el magának az első helyet, hanem vezérszerep jutott neki az egyházkerület dolgainak igazgatásában is. Midőn Paksi György után megüresült a püspökiszék: ő hívta össze 1652. február 9-én Tolnán kelt levelében Laetare dominicára (március 13.) Kecskemétre a prédikátorokat az iskola-rektorokkal és az egyházaknak érdemes s körültekintő esküdtgondnokaival egyetemben.3 Ugyanekkor — mint maga mondja — 1 A latin eredetit közli Ember Pál a „Hist. eccl. ref. “ 661—676. lapjain. 2 Az összehívó-levél látható a Simándi codex 123. lapján.
