Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
167 Pathai János, Thasnádi Péter, Varsányi Mátyás, Mohácsi István, Béllyei István, Sárándi János, Kölkedi Balázs, Decsi János, Decsi Gáspár, Várkonyi András, Körmöndi István, Füzesgyarmati István, Hercegszőllősi István.1 Ezek mindnyájan prédikátorokká lettek, kivéve Decsi Gáspárt2 és Füzesgyarmati Istvánt, kik még folyvást tanítóskodni akarnak. Ennyi az, tiszt, és tudós Szilágyi Benjámin, a mit neked irhatok s a mit a reformáció kezdetéről, a kiválóbb eklézsiák prédikátorai és rektorairól, kiváltképen pedig Tolnának papjai és tanítóiról megtudhattam. E sorokban a valódit és igazit iparkodtam megírni — ily szent dologban legkevésbbé lévén illő a hazugság —, azt jegyezve föl csak, a mit szavahihető egyénektől vagy Írásokból megtudhattam. Minthogy az évkönyvek — ha ugyan voltak — az idők mostohaságai közt elvesztek, a reformáció kezdete felől bővebben tudakozódni nem vagyok képes. Bizonyos jelekből azonban biztosra vehetjük, hogy már 1526-ban kezdetét vette ezen részeken is egyházaink reformálása. Hogy pedig az alsó-baranyai atyafiak mit Írtak hozzám ezen dologról, nem restellem ide Írni. „A mi Urunk Jézus Krisztustól üdvöt kérve, szíves készséggel ajánlom szolgálatomat. Nagy örömmel és hálaérzettel értettük, de egyszersmind láttuk és olvastuk a tiszteletes Benjámin uram által megírandó magyar egyháztörténetnek sorozatát és berendezését; nem is szűnünk meg hálát adni annak a legnagyobb atyának, ki az ő szőllőjébe ottan-ottan új munkásokat szokott küldeni, a kiknek fáradhatlan munkája által az emberek üdvén munkálkodik. Erősen csodáljuk egyszersmind, hogy Magyarországnak ezen legtávolabbi részéről tiszt. Benjámin uram megemlékezni méltóztatott, szorgosan tudakozódván a mi ekklézsiánknak úgy régibb, mint újabbkori állapotáról; kinek kívánságának, hogy idejében és illő módon eleget tegyünk, egész készséggel fáradoztunk abban s partiális zsinatot híva össze, minden éltesebb atyánkfiáitól tudakozódtunk egyházainknak első reformátorairól. Azonban senki sem tudott közülünk emlékezni más reformátorokra, mint a kiket tisztelendőséged is a minapában hallott. Öregebb embereink csak 1 Debrecenben tanultak és subscribáltak: Szakoni Balázs 1612. máj. ft. Tolnai S. János 1613. jul. 27. Békési Mátyás 1617. jun. 26. Pathai Sámuel 1617. máj. 1. Pathai János 1622. szept. 6. Thasnádi Péter 1626. dec. 3. Varsányi Mátyás 1628. jul. 31. Mohácsi István 1626. jul. 2. Béllyei István 1628. márc. 21. Sárándi János 1633. aug. 20. Kölkedi Balázs 1631. jan. 10. Decsi János 1637. jul. 18. Várkonyi András 1639. aug. 4 Körmöndi István 1610. aug. 15. Füzesgyarmati István 1641. jun. 10. 2 Decsi Gáspár subscribált 1640. ápr. 22. Fia volt Decsi István nagyváradi lelkész és bihari esperesnek, s unokája Hódászi Lukács püspöknek. Mint akadémikust 1652. jun. 2. Szathmárra ordinálták.
