Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
PATHAI P. SÁMUEL PÜSPÖK. 1652—? A dunamelléki ev. ref. egyházkerület legelső történetírója, Pathai P. Sámuel, a XVI-dik század végén s valószínűleg Patajon született, minek folytán aztán a régiek szokását követve, ezen születése helyéről nevezte magát; mert apját, ki négy éven át a kálmáncsehi híres iskolának volt rektora, Kaánási Jánosnak hívták. Tanult Debrecenben, hol az 1617-dik év május 1-ső napján subscribált. Nem sokáig maradt azonban az iskolában, mert még ugyanazon évben — mint maga mondja — Laskóra ment rektornak, hol két esztendőt, töltött. A rektorság végződésével visszatért-e ismét a debreceni iskolába, s járt-e — mint életírói beszélik — külföldön ? semmi nyoma. Később Laskai János superintendens mellett a vörösmarti, majd a tolnai iskola rektorává lett; 1630-ban pedig a Duna-Földvárra váltakozott Decsi Kristóf után Soltra ment prédikátornak, a honnét 1634. Szent-György napkor Tolnára vitetett Szőllőskei Ferenc helyébe, és itt szolgált 19 éven át, viselve egyszersmind a tolnai traktus seniori hivatalát is. Ezen állásában találta meg a sáros-pataki collegium ifjú professora Szilágyi Beniámin István, ki a magyarországi ev. ref. egyház történetét megírni szándékozván s ahhoz az anyagot — mint maga, mondja — életének 20-dik évétől fogva gyűjtögetvén, az l(£47-dik évben a több tisztelendő atyák és jó barátok közt a legalázatosabban kérte Pathai Sámuel segítségét és támogatását is egy levélben, melyben a felső- és alsóbaranyai, s úgyszinte a szomszédos egyházak régibb és újabb állásáról tudakozódik. Pathai Sámuel teljes készséggel és tőle telhető jóakarattal igyekezett megfelelni a hozzá intézett felszólításnak, s a XIII.
