Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
149 hamvát is széllel fuvatja s még a gyermekeiket is ketté vagdalja stb. Nagy Péter, a Csanádi vár prefektusa a messei bíráknak és polgároknak parancsolja, hogy jövő vasárnapra megkeressék, mert különben úgy lészen dolguk, mint az icheieknek, — kit nyársba vonat, kit felakasztat stb. 1559-ben jubilate előtt való szombaton Szekszárdon költ levelükben az icheiek keservesen panaszkodnak a protestáns four s Szegedi Kis István nagy pártfogója1 Horvát Márk szigeti kapitány és baranyai főispánnak, mint kegyelmes uruknak, „hogy Korpádi Gergely oly nagy szerencsétlenséget szerze rajtuk, kinél ember nagyobbat nem szerezhetett volna, s mivel az 5 Nagysága mentségleveleinek semmi helyt nem ád, nem tudják hova fogni fejüket“. Ugyanekkor és szinte Szekszárdról kérnek Horvát Márktól oltalmat Szerdahely, Szentmiklós és Ságh tolnamegyei községek, mert Korpádi Gergely azzal fenyegetőzik, hogy ha a sarcot meg nem adják, velük is úgy cselekszik, mint a szegény icheiekkel,2 Iche, katalógusainkon Itse község tehát hajdan ott feküdt Messe (ma Mözs) és Szegszárd szomszédságában, de végkép elpusztult emlékezetével együtt. Nevét a Szegszárd és Mözs közt elterülő nádas, mocsaras tó tartotta fenn és viseli, de a környék népe nem tud semmit arról, hogy ott valaha falu is volt. *2. Nyárs-Apáti. Egykoron Rákóczi fejedelem, ma Nagy- Kőrös tulajdonát képező puszta. 1638-ban Kőrös város a meghalt prédikátor (Tököli Gergely senior) temetésénél szolgált nyárs-apáti prédikátornak ád fél tallért; s ugyancsak ezen évben ád a város 4 forintot a templom épületére.3 Fennállt a ref. egyház még 1652-ben is, mert a ceglédi traktusban prédikátorával együtt említi Pathai Sámuel püspök. Ezután nyoma vész egyháznak és községnek s az 1690-ben és után eszközölt megyei összeírásokban még az elhagyott helyek közt sem fordul elő. *3. Egres (felső). A XVI. század közepén a simontornyai sandzsák legnépesebb községei közé tartozott. Prédikátora 1674-ben Pozsonyba idéztetett. 1726 után a somogyi Traktusban fordul elő. 1731-ben Debreczeni István volt prédikátora, 1735-ben pedig Dns Szentgyörgyvölgyi, ki a Sziget-Szent-Miklóson márc. 8 — 12. tartott conferencián azzal vádoltatott, hogy hamisan esküdve a más borjúját eltulajdonitá, a keresztség kiszolgáltatásában excessivus, hivatalában hanyag, hallgatóival civódó, minélfogva gyakran eképen szidják: „ördög bújjék a leikébe, nem lelki orvos, hanem gyilkos stb.“ A vádak hamisaknak 1 Bőd P.: Magy. Athenas 255. 1.; Tormási I.: Dunam. Egyh. kér. tört. 19. 1.; Balog F.:, Magyar prot. tört. részletei 46. 1. 2 Szalai Ágost: Négyszáz magyar levél. 319—323. 1. 3 Török-magyarkori tört. emlékek. I. köt. 31. lap.
