Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
142 *3. Verőce, nógrádmegyei község, hol a máig fennálló egyház a dunántnli egyházkerülethez tartozik. Prédikátora, Vámosi István 1674-ben Pozsonyba idéztetett. A törökvilág megszűnte után itt is, mint a váci püspökség tulajdonát képező helyen, korán megkezdődött a reformátusok zaklatása. 1700-ban még befoglalja Dvornikovics váci püspök a prímáshoz küldött jelentésébe, mondván : „van elpusztult temploma s a kálvinista prédikátor egy odúban papol“, — de azután nemsokára elvétetett az az odú is és a prédikátor elüzetett. Ezen üldözött egyház ügyével is sokat foglalkozott a pesti Commissio a benyújtott panaszok folytán. *4. Ősi, végkép elpusztult egyház és község. Feküdt a mai Tengődhöz fél órányira s helyére a tengődlek által szőllő ültettetett, mely ma is viseli az ősi nevet. Pusztulása a régi időkben hozzá tartozott Tengőddel együtt a török uralom végén s kivált az 1708-dik évi döghalál idején történt. 1715-ben az Eszterházi József gróf, mint földesúr által kiadott szállólévé! alapján újonnan megtelepittettek az ősi és tengődi puszták s most már kizárólag Tengődnek neveztetett az újra alakult község.
