Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
117 Torda a Duna szigetiben útban vagyon s nem maradhattak a török alá s feljárók miatt: török uruk általvitt közülök Tótfaluba egy ekés s három zsellér embert, a többi elbujdosván, — és egy bíróság alatt vannak a tótfalusiakkal. Ez okon azon ember fassiőjára a Tordáról odavitt embereknek fél portájukat egy quartára szállítottuk.“ 1 2 A hajdani templom helye világosan fölismerhető ma is ; a község nevét pedig a Vácon és Tótfaluban számos tagot számláló s máig ev. ref. vallást követő Tordai család tartotta fenn. 7. Tápió-Szentmárton. Tóttal vegyült evang. és kath. vallású magyar község Pestmegyében, — uj telepitvény. A hajdani ref. község és egyház a török uralom végét még látta ; 1685-ben még fennállott, mert Darvas János november 18-án kelt körlevelében a t.-szentmártoni bírónak is parancsolja, hogy Szolnok várába minden porta után küldjön egy-egy kila abrakot, két-két kenyeret, ahhoz szalonnát s tikokat.'- A törökuralom végződésével azonban Tápió-Szentmárton is elpusztult, lakosai elszéledtek annyira, hogy az 1690-diki megyei összeírás mint végkép elhagyott helyet említi. Újra telepítése tótajkű lakosokkal 1700 táján indult meg, de lassan ment. Birtokosa akkor a ref. Mocsáry és az evang. Gosztonyi család volt. 8. Bikács. Tolnamegyei ágost. hitv. község, s mint filia Doroghoz tartozik — ref. hívek nélkül. A hajdani ev. reform, község a törökvilág végén teljesen elpusztult s csak 1732-ben kezdett impopuláltatni ref. és evang. települők által, mint a földesurakkal tett contractusból megtetszik. 1734-ben Daróczy Ferenc és özv. Száraz Györgyné szül. Daróczy Katalin földesurak közbenjárására megengedtetett a református és lutheránus ususoknak gyakorlása, s az akkori alispán egy szolgabirót küldvén ki. Forster György házát aestimáltatta, mely ház nyomban azután oratóriumnak fordittatván az alispán és földesurak hozzájárulásával, a két felekezet együttesen használta azt; tanítómesterük azonban külön volt a reformátusoknak és az ágostaiaknak is. A reformátusok lassanként elfogytak s az oratórium egészen a lutheránusoké lett, de ezek is csak 1761-ig használhatták békében, mert ezen év junius 21-én a szoigabiró királyi parancsolat mellett kimenvén, ususoktól eltiltotta, okul adván, hogy az oskolamester ad munia etiam sacerdotalia immittálta magát. 1774-ben a szoigabiró a paksi esperest és gajdocsi plébánost maga mellé vevén, egy pápista mészárost tolt tanítóul a nyakukra, de a ki introductiója napjának éjszakáján kora hajnalban megszökött tőlük. Ezen évben azt vallják felfolyamodásukban: „Bikács helység 1 Pestmegye levéltára. Közigazg. osztály III. csomag, 11. sz. 2 Hornjuk J.: Kecskemét tört. III. k. 852. lap.
