Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
llő mert 1685. april 3-án a budai Haszán Tihája még erős parancsolattal hagyja és parancsolja a több falusi birák közt a becseinek is, hogy fél óra mulattig a császár adóját mindjárt meghozza, mert ha egy hét alatt a császár adója Budán nem lesz, karóban szárad meg.1 Mikor pusztult el a ref. egyház? Pontosan meghatározni alig lehet, de nagyon hihető, hogy pusztulása még Budavár első megostromoltatásakor kezdődött, s miként a Duna-Tisza közt eső alföldi községek s ref. egyházak oly nagy részének: úgy Becsének tönkrejutását is nem a török, hanem a zsarolásban és féktelenségben végletekig menő német hadsereg idézte elő. Azt hiszem, hogy Becsének sorsát is kiolvashatjuk ama nehány sorból, mely Ráckeve város régi jegyzőkönyvében az 1684-ik évről jegyezve van : „ebben az időben Budát megszállották, mely miatt a város (Ráckeve) pusztulásra és lakosai bujdosásra jutottak; s az bírái is számadatlanul holtanak ugyanakkor a futásba meg. Buda első megszállásakor a németség a lengyelekkel a várost fölverték és az úrvacsorához való ezüst tálat a pohárral és az ahoz való eszközökkel együtt felprédálván elvitték“.2 A pestmegye által 1690-ben elrendelt összeírás a lakott helyek közt említi ugyan Becsét, azonban ekkor már csak nagyon kevés lakója lehetett, mert az 1691-ik évi katonai •élelmezés kivetésénél csak 3 mérő gabona vettethetett rá. A porták 1695-ik évi rectificátiójakor pedig már nem is emlittetik. Szétfutott magyar lakosai nem tértek vissza többé; helyüket rácok foglalták el; de ezek is, midőn 1706. táján németek telepedtek meg a községben, egy éjszaka tömegestől a folyam másik oldalára: kóréba költöztek s a falut egészen a németeknek hagyták. *2. Rátét ma tisztán rkath. vallásit tót község Pestmegyében. 1674-ben még fennállott a ref. egyház, mert lelkésze Bessenci Móses a pozsonyi törvényszék elé idéztetett; azonban a török uralom vége felé nyoma vész. A fővároshoz s még inkább Váchoz közel fekvésénél fogva a község egészen kitéve lévén az 1683-ban megkezdődött hadi-mozgalmak török-tatár, német s kuruc elemei féktelen zsarolása és zaklatásainak: a lakosok elszéledtek, a község s vele a ref. egyház elpusztult, minélfogva az 1690-ik évi megyei összeírás a lakatlan helyek közé sorolja, s Dvornikovics váci püspök sem említi az eretnek plébániák közt a Prímáshoz fölterjesztett jelentésében. Később, a Rákóci-féle forradalom idejében egykori magyar lakóinak maradványai niegkisérlették a visszatelepülést, s a fővárosból kiszorult megye egy időben 1 Hornyik J. : Kecskemét története II. 247. 1. 2 Magdics I. : Diplomatarium Ráckeviense. Székesfehérvár. 1888. 99. 1. 8*
