Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

104 egyházi törvények által korlátoztatni nem engedik magukat: a világiak, sőt még a török basák, bégek, vajdák, subasák és mások karhatalmával is zabolázd, szelídítsd, szúrd, vágd s győzd (punge, tunde, vince), mig megjobbitják magukat, vagy mint javithatlanoknak nyíljék meg végezetre nekik a feneketlen sötét mélység. Mivel pedig velünk egy fő, a Krisztus teste tagjainak hivattattok: el ne mulaszszátok magános és közönséges könyörgéstek kedves szavával segélleni minket a Bárány trónja előtt; s viszont tőlünk biztosan reméljetek és vár­jatok atyafiságos szeretetek Mert lássátok, kedveseim, minő sanyarúságokat és sürii szorongattatásokat kívánt nekünk a főgondviselő tartogatni azon időkre, melyekben a fejeket az üdvnek sisakjába Öltöztetve, kebleinket élő hittel vértezve, s magunkat az igazaknak éles dárdájával s hegyes nyilaival felvegyverkeztetve, csak vállvetve küzdhetünk meg az elle­nünk törő sötétség fejedelmével, s tiporhatjuk le és semmi­síthetjük meg az ő munkáit. Tiszteletes férfiú, szeretett testvérem a Krisztusban! Téged minden tieiddel, kikkel a vérség, vagy maga a menyei kegyelem összekötött, — különösen pedig szent koronátok testvértagjaival (kiket egyenkint és együtt a te ékesen szóló ajkad segélyével szent csókkal üdvözlök s kiknek mindkét élet boldogságát kívánom) a megváltó Krisztusnak, mivel ő az egyháznak királya, — a legfőbb áldozónak, mivel annak papja, — a leghathatósabb közbenjárónak, mivel próféta, tartozó kötelességgel ajánlak, ki téged, kicsiny nyájának pásztorát, a pokol minden hatalmassági ellen szellemed erejével lelkesen harczolót, köztünk az ő dicsőségének és egyházának előmenetelire tartson meg s cselekedje, hogy boldogul élj. Amen. Kelt Német-Újváron, 1629. aug. 29-én. Kanizsai Pálfi .János német-újvári prédikátor és a túl a dunai helv. hitv. egyházak püspöke.“1 A magukat már célnál lenni gondolt somogyi prédikátorok keserves szívvel és zokogó orcával hallották a közikbe vissza­tért Gyarmati Mártontól mindazokat, a miket Kanizsai P. .János róluk irt. De annyival inkább kívánták és akarták most már az onnanfelyiilről való megválakozást; ugyanazért két rendbeli követeket is küldtek Simándihoz, kérve, hogy ne vesse meg személyüket és ne hagyja szégyenségben ma­radni a felső Superintendens levele miatt. Ugyanazon időben 1 A levél cime : «Honorabili inque .... Ecclesiarum filii Dei prog­­nato Viro Domino Michaeli B. Simándi, Celebris Ecclesiae Keviensis Mi­ni stro fideli, neonon Superioris Baroviae, eique adjacentium Tractuum Ecclesiarum Vigilantissimo Episcopo Dno et Fratri in Christo mihi debita observantia sincere colendissimo. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom