Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
vizét. Végül is a város közbelépésére, Isó az átfolyást megengedte. Későbben az izraeliták is békülékenyebbekké váltak, mert ugyan 1792-ben még Batthyány Lajos főispán tiszttartója az Isó-féle deszkakerítést szét akarta veretni, ettől csak ismét a város jóakarattá közbelépése mentette meg. Viszont Batthyány Fülöp herceg 1826-ban már más hangokat penget: „Eö Herczegsége a Szarvas Vendég fogadó (ma Sabaria)157 végében a Gyöngyös uczai kertek alatt Tiszt. PP. Franciscanusok kertjének által ellenében lévő kertész kertnek elein a zsidóságnak egy nagyobb zsinagógát akarna építettni.”158 Aminthogy a zsinagóga később létre is jött. Sorokmajori Nagyszapu rét Ez a rét, úgy látszik, már a letelepítéskor (1360) a győri püspök jóvoltából került a rendház birtokába. 1642. június 1-én P. Kovács Ambrus szombathelyi gvárdián megjelent a vasvár-szombathelyi káptalan előtt és bemutatja Gregoriánczy Pál zágrábi és győri püspöknek 1554. június 14-ről szóló leiratát, amelyben a püspök a török által elűzött ferencesek kolostorához tartozónak mondja a Sorok síkságon fekvő kaszálót, amely területileg a győri püspök szombathelyi várának terepén fekszik és a vár kaszálójától északra feküdt. Ebben a leiratban a püspök Gregoriánczy Ambrus deákot, édes öccsét bízza meg a rét gondozásával mindaddig, amíg a ferencesek vissza nem térnek a kolostorukba. A kaszáló akkortájt gazzal, bojtorjánnal, fűzfával, tüskével volt benőve. A használatért öccse, a szegényeknek évenként egy forintot köteles szétosztani.159 1630-ban a szerzeteseket visszatelepítették, a soroki rét visszaadása azonban csak késett. Ezért a vármegye közgyűlése 1643. január 23-án a szerzet képviselője, Gorup János szindikus helyettese, Lindamári Lénárd mint felperes kérésére kimondotta: Mivel mindeddig Draskovich György győri püspök a visszaadással késett, és a közgyűlésen nem jelent meg, a kaszáló visszaadását elrendelte, és pedig Gregoriánczy Pál püspök levele értelmében.160 Úgy látszik azonban, hogy a viták még tovább is folytak a rét körül. 1650. március 15-i161 ülésén a vármegyei bíróság újra kimondja a ferencesek birtokjogát a Szapu rétre. Mivel azonban a bérlő, úgy látszik, 1557-től fogva az egy forint bérleti díjat nem fizette senkinek sem, azért 1557-1643 évekre, vagyis 86 évre a ferenceseknek ítélik meg ezt az összeget, s ennek fejében az Öreg Szapu rét mellett a Kis Szapu rétet és bizonyos szántóföldet is odaítél nekik 157 Ma: Pannonia ház. 158 SZV Jkv. 44. köt. (1791-1793) 1791. október 1. 116. p., 1791. december 3. 150-152. p, 1826. május 13. 95. pont. 557. p. 159 A rét nagyságára utal, amidőn kb. 20 kaszálónyinak mondja. Egy 1878. április 25-i telekkönyvi kivonat szerint (SZF) a soroki rét 18 hold és 603 négyszögöl. Gregoriánczy püspök leirata. VK.H Jkv. I. köt. 67. sz. 1662. június 1. 160 VM Jkv. kivonata, SZF. 161 Feria tertia post Dominic. Reminiscere. (Másolat: SZF) Még 1657. május 15-én P. Káldi Jeromos főnök, amikor a vikárius P. Major Gáspár, szónok pedig P. Heger Adalbert Gorup János szindikusnak adott át a Szapu rét ügyében eredeti levelet (SZF). 79
