Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
1759-ben rohamosan fokozzák a beszerzés ütemét. Egész éven keresztül hordják, és pedig szakadatlanul, a meszet. Megkezdik már január 11-én és az utolsó fordulatot november 27-én teszik. Összesen körülbelül 90 kocsi meszet vásároltak össze, és pedig pontosan 361 forint 10 dénárért. Ami bizony, tekintve az akkori pénz vásárlóerejét, óriási összeg. Mert pl. hat kocsi lékai mészért 22 forintot fizettek. Legtöbbet szeptemberben fordultak, mert akkor hatszor szerepel mész kiadás kiegyenlítése. A meszet nem is olyan közelről szerzik be, legtöbbet, 55 kocsival Lékáról hoznak, a többit Harmisból (Hovados vagy Ovárdos). Behordanak ezenkívül 15 köböl kavicsot. A deszkát és lécet Riedlingsdorfban (Rödön) vásárolják, de vesznek ezenkívül Pinkafőről, Kirschlagról (sic!) és helyben is. Állványokat, gerendákat, a már kitermeiteken kívül, Pónicról és helyben is veszik. Lécért, állványfáért, deszkáért, gerendáért 17-szer fizetnek, legutoljára december 15-én hozatnak pinkafői tölgyfa lécet. Október 27-én szerepel a legnagyobb összeg, amikor kirschlagi lécért 32 forintot adnak ki. A fa különben elég olcsó, mert pl. 102 rödöni lécért, behordással együtt, 8 forintot adnak ki. 1759-ben fáért, épületfáért összesen 244 forint 15 dénárt fizettek. A vasat Rohocról és Grácból hozatják. Október 13-án csak gráci vasért 180 forintot fizet a kolostor gondnoka. Rohoncról inkább a szeget veszik. Augusztus 11-én 200 nagyobb és 1.000 darab kisebb lécszegért Rohoncra 5 forintot adnak ki. Vásárlásukban szerepel ezen kívül 6 talicska, 8 cementedény és 25.000 darab sárvári cserépvétel is. A 25.000 cserép ára 150 forint. A kőművesek, ácsok márciusban, illetőleg áprilisban kezdik meg a munkálatokat. 1759-ben szinte minden héten megkapják bérüket. Szerepelnek kőművesek: kőműves mesterek, ezeknek legényei, munkások, ácsmesterek, ácsok. Április 21-én 58 napért a munkások 11 forint 60 dénárt vesznek fel. 3 napi kőműves munkájának díja 1 forint 30 dénár. Ez azt jelenti: olcsó az élet. Munkásoknak 11 és fél napért, április 11-én 2 forint 35 dénár a munkadíja. Április 16-án ácsnak egy napra 45 dénár a munkadíja. Ácsmesternek 7 napra 3 forint 15 dénár a bére. Mindenképp olcsónak látszik a munkadíj, mert a megélhetés is kevésbe kerül, nagy a pénz értéke. Mindennek ellenére a kőműveseknek, munkásoknak, segédeknek, ácsoknak, cserepeseknek az egész esztendőben kifizetett összeg a legnagyobb: 806 forint 19 dénár. Sőt ennél valamivel több, mert néha fél dénárt is számítanak, amit én kihagytam. Ilyenformán az év kiadási mérlege: fáért kiadtak 244 forintot, vasért 384 forint 41 dénárt, mészért 362 forint 15 dénárt, kőért 22 forintot, cserépért 150 forintot. Ehhez hozzáadva a munkabért, összesen 1.968 forint 75 dénár. Az 1759-i nagy építkezési esztendőben a kolostor rendkívül nagy forgalmat bonyolított le. Mert az összes bevétel 2.073 forint 3 dénár, a kiadás 1.972 forint 72 dénár. A maradvány bizony csak 100 forint 30 dénár. Kérdezhetjük, honnét vette a különben szegény kolostor kiadásainak fedezését? Erre a kérdésre megadja a feleletet ugyanazon 1756-1803. évekről szóló Számadáskönyv bevételi rova63
