Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
ELSŐ FEJEZET Letelepedés
tott áldoztató rács helyett (nem volt praktikus) márványból a szentély stílusának megfelelőbb, gótikus motívumú, rácsot készített 1200 pengő értékben. A szószék. A jelenlegi szószéket soproni statuarius, vagyis szobrász és soproni műasztalos készítette 1760 januárjában, mert P. Nagy Dániel gvárdián alatt (1758-1761) mindkettőnek, a szószékért és egy oltárért, 20-20 forintot fizet ki a rendház gondnoka.116 117 így hozza a Számadáskönyv. A templomi padokról keveset hallunk. Pedig kezdettől fogva a templom rendes felszereléséhez tartoztak. A hívők elemi kényelmét szolgálták. Egyetlenegyszer olvasunk róluk. Ti. 1836-ra - úgy látszik - már annyira tönkrementek, hogy szükséges volt kicserélésük. Ezért jegyezte be 1836. augusztus 5-ére az akkori házfőnök, Csepy Dömötör atya a Számadások kiadási rovatába: Friczki asztalosnak a kolostor templomába helyezett új padokért a kolostor kifizetett 410 forint 18 krajcárt."7 Egyházi felszerelések Talán semmi sem mutatja világosabban egy szerzetesrend és klastrom lakóinak, így a ferenceseknek is a vitalitását, mindig megújuló és megújító mozgalmassági hatékonyságát, mint a templomra és annak felszerelésére fordított gondosság, a romlás, pusztulás elleni fellépés és folytonos vigyázás az idő vasfogának kikezdése ellen. Ez a tevékenység két síkon folyt le a szombathelyi ferences vezetőségnél is. Koldulórend lévén, egyrészt a hívektől való összekéregetésben mutatkozott meg ez a működés, másrészt pedig a felszerelési tárgyak lelőhelyei után való körültekintő utánjárásban és beszerzésben, illetve a szakemberek munkáltatásában. Mindkét árnyalatú cselekvés igazolását fedezhetjük fel a 68. zsoltár versében: Meri buzgóság emészt el hazádért (Sík Sándor) és a Szent Ferenctől hallott kinyilatkoztatásszerű San Damiano-i igékben: Menj Ferenc, állítsd helyre házamat, amely romlásba jut. A szerzetesekről itt-ott hallható, vagy divat szerint fel-felcsendült a megtévesztő vélemény: nem csináltak semmit, nem végeztek termelő munkát. Már II. József idejében hangoztatták: az államra nézve nem folytattak hasznos működést. Talán nem fölösleges itt megjegyezni: a népnevelésen kívül, a lelkiismeret finomításán, az adózás, a jog- és közéleti biztonság, a köztevékenység tudatosításán kívül, épp egy-egy istenháza körül kifejtett kultúrmunkával hajtottak végre olyan eredményeket, amelyeket a mai nemzedék sem tud nélkülözni. Sőt múzeumokban, könyvtárakban, kiállításokon, tárlatokon akárhányszor dicsekszik vele, mint a magyar hírnév valóságának és az európai műveltség itteni megtestesítőinek termékével. 116 Nem lehetetlen, hogy ez a szobrász Leitner Servatius soproni faragó mester környezetéből került ki. Leitner már 1712-ben a város piacán álló templomot szobrokkal díszítette. Vö. KÁDÁRHORVÁTH-GÉFIN 1961 157. p., 87. jegyzet; SZÁMADÁSKÖNYVEK 1760. január. 117 SZÁMADÁSKÖNYVEK 1836. augusztus. 51
