Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

SILL ABA FERENC: TAKÁCS JÓZSEF INCE OFM (1894-1974)

TAKÁCS JÓZSEF INCE OFM (1894-1974)

A ferences rend közösségében számos éven át tanár és magiszter volt. Tanári szolgálatát megbecsülték, mert a történelmi cselekményeket nagy tárgyi tudással, ugyanakkor közvetlen, szerény modorával tudta emberi közelségbe hozni. így a múlt ismeretét és tanulságait megkedveltette tanítványaival.

Mint magiszter, a ferences rend múltját, szervezetét, fegyelmi rendjét és gazdag hagyományait adta át fiatal növendékeinek.

Oktatása nem csupán elméleti tájékoztatás volt. A szerzetesi közösségnek, közelebbről a mariánus rendtartománynak hagyományait a napirend szigorú fegyelme szerint közvetítette. Jó nevelőnek bizonyult, mert nemcsak tanított, de a jó példaadás sodróerejével nevelt is.

Serdülő gyermekként, 15 éves korában lett a ferences rend növendéke, majd fogadalmas tagja és a kényszerű polgári élet körülményei között is utolsó leheletéig lélekben ferences szerzetes maradt.

Egyszerű, de talpig becsületes földműves családból származott. Édesapja Takács Péter volt, aki 1869-ben született és 82 éves korában halt meg. Édesanyja Papp Mária, akit Ince atya „áldott lelkű, felejthetetlen édesanyaként” tisztelt. Ő 1940-ben 65 éves korában távozott az élők sorából. A szülők Zalatárnokon éltek, Ince atya itt született 1894. január 1-én.

Zárt falusi környezetben nevelődött és a községi iskolában tanulta az elemi ismereteket. Tanítói szerették, ő maga emlegette, hogy ünnepségeken, iskolai színmüvek előadásában szívesen szerepeltették. Ince atya idős korában is hálával emlékezett tanítóira, akik a szellemi érdeklődést felkeltették benne. Mivel nagybátyja akkor már a ferences rend tagja volt, tőle kapott támogatást, hogy mint ferences szerzetes szerezzen magasabb iskolai képzést. 1909. augusztus 20-án jelöltként felvételt nyert a ferences rendbe, az újoncév letöltése után Szakolcára került, ahol középiskoláit végezte. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban és Pozsonyban folytatta és miután végbizonyítványt szerzett, 1916. július 7-én pappá szentelték. Tehetségesés kiváló tanulmányi eredményét értékelve, a bölcselet lektorává, tehát főiskolai tanárrá nevezték ki. Malackán a rend növendékeinek oktatója és magisztere lett. Amikor a Felvidéket Csehszlovákiához csatolták, ő növendékeinek egy csoportjával Szombathelyre jött és itt folytatta tanári munkáját. A mariánus magyar rendtartomány összes nevelő intézetét, amelyek a felvidéken voltak, elveszítette, ezek közül a teológiai főiskola újjászervezése Ince atya egyik fontos feladata lett. Évekig bizonytalan volt a főiskola helyének kijelölése. Az oktatás előbb Szombathelyen, majd Nagykanizsán és Budapesten folytatódott.

Közben Ince atyát a rend elöljárói Rómába küldték posztgraduális képzésre. Itt az Antonianumon, a ferences rend központi egyetemén egyháztörténeti, archivisztikai, paleográfiai tanulmányokat folytatott és 1925-ben „Lector Generalis” tudományos fokozatot szerzett.

4