Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
TIZEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencrendi kolostor rendi halottai — A kolostortemplomban eltemetett egyháziak és világiak névsora
es maradekinak örökös Temető hellek Leszen”.512 Újabban a Számadáskönyvekben pl. 1819. szeptember 28-án a bevételi rovatban olvassuk: Kalina úr a kriptáért 24 forintot fizetett. Mivel 1739-től 1879-ig a kolostor a kriptába temetettekről listát vezetett,513 azért az 1739 előtti kriptába temetettek névsorát a Számadáskönyvekből egészítjük ki. Azután pedig a rendház házi krónikájában leírva olvassuk azt a háromszori szemtanúi leszállást a két kriptába (1923. november 8., 1934. május 10. és 1937. szeptember 20.), amely megörökíti előttünk a templom hajója alatti kettős kriptáról szóló benyomást. Az 1937. szeptember 20-i leírásból egyúttal a templom alatti kripta eltemetettjeinek névsorát is ismerjük és így ellenőrizhetjük az odatemetettek neveit. Az itt-ott található, kriptába temetettek nekrológiumának lelőhelyeit külön megemlítjük. Mindenekelőtt a ferences templom alatti kettős kripta szemtanúktól hozott látleletét kívánom itt feleleveníteni, a rendház domus históriájának soraiban megörökített leírás szerint. 1923. november 8-án a rendi krónikás (akkor P. Szulpic) így rója betűit: „P. Quardián (akkor P. Dallos Bertalan, 1919-1924) a Testvérek segítségével - régi óhajunkat, vagy mondjuk így: kegyeletes kívánságunkat beteljesítve - megnyittatta a zárdatemplomunk régtől elzárt és ismeretlen kriptáját. A nehéz (fedő) sírköveket felemelve, rejtelmes lélekkel, égő gyertyákkal kezeinkben szálottunk alá, néhai boldogult rendi testvéreink és egykori kegyes Jótevőink örörkös-csöndesporlepte-magányos házába, a templom alatt elterülő homályos sírboltba. A szentély alatti kriptában kemenceszerű sírokat találtunk, valami tízen feküsznek benne, s mind ferences barátok, a balkéz felöli ossáriumban sok törmeléket, csontot, deszkadarabokat találtunk. A hajó alatti kripta már hatalmasabb. Óriási csarnoknak látszott, amelyben kb. száz koporsó hevert porlepetten, rendetlenül. Többet felnyitottunk, s bizony már csak száraz csontokat, ruhafoszlányokat, csizmákat, mentegombokat s más effélét találtunk. Némely koporsó már egészen szétesetten beszakadt, elporladt...” Továbbiakban a krónikás azt javasolja, hogy osszáriumba kellene tenni az elporladt tetemeket és kitisztítatni az egész kriptát, esetleg újra felhasználni a szerzetesek részére temetkezési helyül. A másik krónikás is megszólal a rendház domus históriájában. Ez 1934. május 10-i kripta-látogatásról emlékezik. Ezt írja: „P. Ince a klerikusokkal május 10-én (1934) lenézett templomunk kriptájába. Két kripta volt tulajdonképpen. Az első, amelynek lejárata a szentélyhez közelebb volt és van, a rendtagok számára szolgált. Lépcső szolgál lefelé hozzá. Két részből áll. Balról egy szép és széles bolthajtásos, de üres kripta helyiség van. Ebben nincs semmi, illetve egyik felől csonttörmelékek... P. Incének az a gyanúja merült fel, hogy esetleg itt lehetett egykor eltemetve Sennyey István győri püspök (fi635), akit a források a szombathelyi ferences templomba eltemetettnek mondanak, mivel ő építette újjá és konszekrálta a templomot. Innét to512 SZV Jkv. 16. köt. (1658-1661) 159-160. 513 CATHALOGUS 1739. 270
