Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

HETEDIK FEJEZET A ferencesek művelődéstörténeti vonatkozásai

1786. augusztus 29. P. Rachsa Rajmund mariánus provinciális sürgős jelentést kér a szombathelyi házfőnöktől a kolostor udvarának állapotáról, mert a helytartótanács a katonalovak zabját ott akarja tárolni.

1786. november 21. A királyi helytartótanács újólag kéri a ház gazdasági udvarát katonalovak élelme tárolására.

1786. december 10. P. Rachsa Rajmund provinciális levele, amelyben a házfőnököt kéri, hogy az udvar katonai lefoglalásának ne szegüljön ellen.

Emez Index szerint 516 drb levél, okmány, leirat, folyamodvány, kimutatás, fogalmazvány stb. található az itteni felsorolásban. Természetesen, nem teljes az itt megjelölt iratok száma. A 30-as évek elején magam is találkoztam olyan szöveggel, amit akkor kijegyeztem. De azóta sem a felsorolásban, sem az Indexen kívül nem találkoztam vele. Vagy a szakszerű rendezés hiánya miatt többel együtt nyer közös elnevezést és az alatt lappang.

Habár első tekintetre ez az Index tetemes levéltári anyagot látszik felölelni, mégis hiányosnak kell mondanunk a levéltári állományt. Hiányzik belőle minden középkori és XVI. századbeli, sőt - néhány kivétellel - XVII. századbeli irat is. Ezek idővel elkallódtak. Vagy azért, mert a házfőnökök egyike-másika kevéssé tette szívügyévé a levéltár őrzését és gondozását, vagy mert a gyakori változás a főnökökben (a XVII. században majdnem évenként) nem hagyott időt egyiknek sem, hogy utána nézzen az állagnak, vagy mert - emberi dolog - amit egyik összerendezett, félrerakott, összegyűjtött, a másik alatt nyoma veszett. De azután főleg külső körülmények is beleszóltak a levéltár nyugodt fejlesztésébe: a XVI. században kiűzték, elkergették a szerzeteseket, illetve lehetetlenné tették ezek életét. Széjjel szóródtak a török portyázás és a protestáns főurak szűkkeblűsége miatt.

Lehet, hogy egyik-másik szerzetes ekkor elvitt magával valami fontosabb dokumentumot. Ha azonban hirtelen kellett távozniuk, akkor az 1557-i szétugrasztás a teljes középkori levelezést és iratok, leiratok gyűjteményét hátrahagyta a katonák és türelmetlen rombolók, vagy az idő vasfoga zsákmányának. Nem csoda, ha 1557-től 1630-ig, hosszú 73 esztendeig írmagja sem maradt a levéltár középkori letétjéből. Azután következett kevés megállapodás után a XVII. században a sok idegen katonaság beavatkozása, erőszakossága. Ezek elől elrejtették dolgaikat, amelyek nem is kerültek elő. Rájuk jött a Rákóczi-féle felkelés, amely a maga nyugtalan zavarával nem engedett nyugalmas, békés életet. Majd a szerzetesekre tört a jozefinizmus, amely beléletüket folytonosan zavarta. Mindenbe beleavatkozott, mindent kutatott, mindenre kíváncsi volt, vagy egyenesen összeírva dolgaikat, rátette a kezét. Vegyük ide a sok járványt, amely elpusztította a szerzeteseket is stb., stb.

Egyszóval a szombathelyi ferences levéltár a sok viszontagság ellenére 1950-ig fönnálló állományával azt hirdeti: az ádáz külső-belső dézsmálások után is 1950-ig a levéltár szép művelődési forrásanyagot képviselt.

211