Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)
HETEDIK FEJEZET A ferencesek művelődéstörténeti vonatkozásai
P. Csepy Dömötör házfőnök fölveti a katolikus kisdedóvó intézet eszméjét, 1840. A XIX. század első fele hazánkban is és másutt is tele van reform-eszmékkel. A francia forradalom humanisztikus elvei mindjobban érlelődnek. Hazánkban a reformországgyűléseken nyilatkozik meg a fiatalabb követek ajkán az ország minden téren való fölemelésének gondolata. Már II. József élesztgette a hagyományos felfogással szemben az erőszakosabban végrehajtott reformokat az iskoláztatás, a jobbágy-kérdés, a vallásügy terén, stb., a mindenáron való haladást. Széchenyi István leszűrt és átgondolt következetességgel hangoztatta az ország gazdasági és művelődési előmenetelét. Deák Ferenc jogi vonatkoztatásban igyekezett a jobbágyok sorsának sajnálatos, sokszor siralmas állapotán enyhíteni. Kossuth Lajos merészebb és temperamentumosabb lendülettel élesztgette a nemzeti vágyak itt-ott vérmes eszméit. Minden társadalom alapja a család is eléggé megérezte a rousseau-i eszmék idevonatkozó szelét. A régi családi hagyományok konzervatív burka repedezni kezdett. Mindezek politikai illetve nemzeti vonalon az 1848-1849-i szabadságharchoz vezettek. Társadalmi téren a jobbágyok felszabadulásához juttatta a legalacsonyabb sorsú emberiséget. Ebben a korban a kisdedóvó gondolata teljesen újszerű eszme. Nálunk Brunswick Teréz gróínő állított fel először 1828-ban Budán kisdedóvó intézetet. Szombathelyen a kisdedóvó szükségességének eszméjét P. Csepy Dömötör ferencrendi házfőnök (1833-1840) veti föl és tör mellette lándzsát. Tervének hátterére az a hosszabb lélegzetű levél derít fényt, amelyet 1839. „februarius fogytán” ír „Nemes Privilegiált Város Érdemes Tanácsának, legbizodalmasabb Urainak”.426 Az élőszóban hangsúlyozza, nem a maga, vagy szerzete érdekében ragad most tollat. „Az én jelen való könyörgésem az emberiséget tárgyozza, s e néma betűkbe az emberiség szózatja kiállt hozzájok, de egyszersmind a gyerekek leikéből kiirtása azon veszéles gáncsoknak, mellyek a nevelés kezdetivel benne már el hatalmozva lenni találtatnak és a gyermeki tiszta lelket elsőszületésétől fogva mostoha körülmények által mintegy bé mocskolják.” Majd rátér azokra az indítóokokra, amelyek a kisdedek óvodájának létesítésére ösztönözték. Ezek: „a falvakon míg a szülők kint dolgoznak, ezer testi veszély fenyegeti a kisgyermeket. Mászás, házi állatok, egymás közti czivakodások, éles eszközök, s több effélék által sok ép, egészséges gyermek lett nyomorékká, sőt nem kevés példát találunk arra is, hogy egyik gyermek, a másik életét el is oltotta. Városokban rész szerint rekedt, tisztátalan szobákban záratnak a gyermekek, rész szerint az utzákon csavarognak, és hogy mind két esetben egészségek testi épségük legalább nem kisebb veszélyben forog, mint falukon”. Ideszámítja azt is, ha indokolatlanul a szülők fenyítő szándéka ellen védelmezik egyesek a gyermeket és így a csintalanságban megerősítik. Majd így folytatja: „Nem jobb a gazdag szülék gyermekeinek sorsa, mert azon dajkák, és 426 SZV Városi iratok. Fasc. 170. Nr. 184, 684. p. 181
