Takács J. Ince: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története - Acta Savariensia 14. (Szombathely, 1998)

NEGYEDIK FEJEZET A szombathelyi ferencesek tevékenysége a lelkipásztorkodás, illetve az apostolkodás területén

fogva olvassuk a Számadáskönyvekben hitszónokokról. így egymásután találjuk a következő hitszónokok neveit a XVIII. század második feléig: P. Csorba Lajos (1677), P. Surány Antal (1690), P. Ágoston Leó (1718), P. Horváth Ince (1718), P. Keleffy András (1719), P. Gyarmati Sámuel (1724), P. Terdenics Angyal (1728), P. Telekessy Adorján (1731), P. Svach Modeszt (1739), P. Szabó Vencel vasárnapi szónok (1741), P. Molnár Modeszt (1742), P. Salya János (1748), P. Kozma Demjén (1751), P. Lencsés Jakab (1753), P. Mák Vince (1753), P. Szabó Lajos (1763), P. Újvári Tivadar (1773), P. Szabó György (1774), Pap Ciprián (1778)? stb., stb. S mivel II. József után a kedvezőtlen körülmények miatt kevesebb a kolostorlakók száma, ezért egyesekre több munka esik, s így történik, hogy majdnem mindenki hitszónok is egyúttal. Különben a szónokok képezik a rendház kifelé működő erőit. Ők a beteglátogatók, tanácsadók, a hívek gyóntatói, sőt az egyesületek vezetői is. Már Batthyány József prépost (1753-1755) által tartott egyházlátogatás 1754-ben azt állítja Szombathelyre vonatkozólag, hogy a szentség-kiszolgáltatásokat, főleg a kenet szentségét a szentgyónással és áldozással (viaticum), és főleg ez utóbbit a szerzetesek végzik a plébános engedélyével.220 Emellett mindig találunk alkalmi szónokokat, akiket erre külön felkérnek, vagy kijelölnek. Pl. 1734. május 16-án bejegyezve találjuk a Számadáskönyvek bevételi rovatába: a Herényben tartott szentbeszédért 1 Ft-t hozott a szónok. 1704. február 13-án P. Márton gyászbeszédért 2 Ft-t kapott. Ilyenféle kitétel gyakran olvasható a Számadásokban.

Ezenkívül a város egyik-másik lakójával szemben egyéb szeretetből fakadó jócselekedeteket is gyakoroltak. Pl. 1783. február 8-án a városi jegyzőkönyv szerint Szenczi Ferenc özvegye Lehel Regina Bodroghi Imre gyámja lévén, a 3. pontban ezt mondja Bodroghiról: „egyéb eránt is az Pater Franciscanusok Eötet victussal (élelemmel!), és Ruhával valamint Attya úgy annak utanna is tartották, és Iskolában járatták volna...”.221 A város előtt nagyban nőtt a ferencesek hírneve azáltal is, hogy 1771-től fogva vállalták a gimnáziumban a tanítást és így az ifjúsággal, később az inasokkal is (1848-tól) bővebben foglalkoznak,222 majd pedig a XIX. század második felében a hitoktatások ellátásával is a legnemesebb lelki gondozást viseltek az ifjúság körül.

A vártemplom szónokai

Károlyi Lőrinc, győri püspöki helynök 1739. január 9-én leír P. Skerlecz Imre szombathelyi ferences gvárdiánhoz (1736-1739, 1745-1748), amely szerint a győri megyéspüspök: Sz. Györgyről nevezett Adolf nevében válaszol a házfőnöknek. Ez utóbbi ugyanis azt kérte személyesen a püspöktől, hogy a saját ferences templomukban is prédikálhassanak, ne csak a püspöki vártemplomban. Az er220 BATTHYÁNYI 1754 I. köt. 86. p.

221 SZV Jkv. 41. köt. (1781-1784) 249-250. p.

222 SZV Jkv. 86. köt. (1847-1848) 985. p. 1848. február 16.

118