Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)

4. A város nemzetiségi viszonyai

1407. Pyrgel

1565.

Ankerrayter

1481.

Promptner

1565.

Bilhen

1524.

Prucz

1565.

Jeregh

1524.

Peresiner

1577.

Inhoffer

XVI.sz. első fele Tempel

Számuk nehezen szaporodik. A XVII. században:

Évszám szerint

1613.

Brucz

1657.

Lindorfer

1619.

Erharr

1657.

Luter

1632.

Módly

1657.

Rainfall

1637.

Rainfall (Ramfol)

1658.

Graffendorfer

1640.

Christophlich (Tischler)

1660.

Knebel

1640.

Melczer

1662.

Czehmayr

1641.

Gothart

1662.

Hauk

1642.

Par

1662.

Heber

1644.

Saczl

1672.

Polczer

1651.

Fürer

1674.

Kebl

1651.

Hartl

1677.

Sax

1651.

Kropf

1679.

Steffl

1651.

Pizly

1681.

Hamply

1653.

Hacker

1682.

Klaser

1653.

Hasler

1686.

Prukker

1653.

Parchentin

1686.

Tasler

1653.

Umsonst

1687.

Ebenpurger

1654.

Denk

1687.

Legart

1654.

Grandorfer

1687.

Srámer

1655.

Burczer

1688.

Sronk

1655.

Günther

1698.

Hager

1656.

Rauhenstainer

Vagyis a XVII. század második felében egyre sűrűbb a bevándorlásuk. Míg azonban a délszláv áradat a török háborúk befejezése - 1699 - után megszűnt, s felszívódott a magyarságban - a XVII. század második felében becsületsértésnek számít, ha valakit tótnak neveznek a németség - a délszlávhoz viszonyítva számszerint jelentéktelenebb szerepe, hatása, befolyása egyre nő. Egyre-másra tűnnek fel:

1. német szavak, amelyek kiszorítják a régibb magyar kifejezéseket. Pl. Laykuff (1642-től), baktor (1666), ploquada (1689), stb.

2. becsületsértési perekben német szidalmak, sértések. Pl. "lek mich in mars" (1658), "Esz szaiez... strafen" (1686), "huncfút",

de a város még annyira magyar, hogy a protocollumok mind és a végrendeletek legnagyobb része, jóformán kivétel nélkül magyar marad a XVII. század végéig.

1710-ben kitör a pestis. Végig pusztítja az országot, pusztításának mértékét, rettentő hatását a magyarságra kellően nem mérlegelték eddig. Szombathelyen

123