Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)
Bevezetés
Bevezetés Amióta a Vasmegyei Régészeti Egylet 1872-ben megalakult, a szombathelyi premontrei gimnázium történelem iránt elkötelezett tanárai látták el a Régiségtár őrének feladatkörét. Majd mindegyikük tevékeny szerepet vállalt Szombathely és Vas megye múltjának kutatásában és emlékeinek gyűjtésében, megőrzésében. A XIX. század utolsó évtizedeiben Lipp Vilmos és Kárpáti Kelemen végeztek kiemelkedő munkát. Lipp Vilmos sokirányú munkájával nemcsak a Régiségtár gyarapítója és feldolgozója, hanem mindezek nyilvántartásának kezdeményezője és végrehajtója is volt, amint azt a múzeum fennmaradt régi leltárkönyvei tanúsítják. Kárpáti pedig, - Kunc Adolf mellett - a Szombathely monográfia társszerzője volt. Az 1920-as években ismét tudós kutató, szorgalmas adatgyűjtő került a tár élére, Horváth Tibor Antal, aki 13 éves szombathelyi működése során számos megfigyelésével lerakta Savaria római topográfiájának alapjait. Mindenhol ott volt, és mindent lejegyzett, ahol építkezések, földmunkák során bármit találtak a városban és sokszor a megyében is.1 A régészeti leletek felkutatásában sokat segítettek gimnáziumi tanítványai. Ondódon ő mentette meg a régi kútbélletbe falazott, szétdarabolt római sírköveket és Savaria legkorábbi római feliratát, az I. század közepén Aecoma istennőnek állított táblát. Önként vállalt múzeumi munkáját lelkesen végezte, holott figyelmét sokkal inkább a későközépkor művelődéstörténete kötötte le. A tárgyak szeretete, ipartörténeti, gazdaságtörténeti érdeklődése segítette a régiségek gyűjtésében. Tanulmányai, írásai, mind széleskörű levéltári forrásfeltárásra támaszkodnak és a tárgyi emlékek történetéről, előállításáról és az azokkal foglalkozó emberekről szólnak. Horváth Tibor Antal Budapesten született 1889. január 29-én.2 A pesti piaristáknál latin tanára Maywald József volt. 1906 és 1609 között a jászóvári premontrei kanonokrend növendéke, majd világiként a Pázmány Péter Tudományegyetemen többek között Marczali Henriknél és Fejéipataky Lászlónál tanult. 1912-ben történelem-földrajz szakos tanári diplomát kapott. Rövid ideig a Csorna melletti Farádon nevelősködött. 1913-ban belépett a csornai premontrei kanonokrendbe, ahol az Antal nevet kapta. 1917-ben szentelték pappá. A csornai premontreiek szokásos tanárpályafutását végezte. 1914-től 1921-ig a rend keszthelyi gimnáziumában tanított, majd Szombathelyen tanárként 1936-ig működött. 1923-tól a Vasvármegyei Múzeum középkori történeti és iparművészeti tárát vezette, majd az ősrégészeti és római gyűjteményt is ő gondozta. 1934-ben Radnai Gyulával közösen nagy 1 HTA 1987. 2 Horváth Tibor Antal életéről és hagyatékáról lásd: BENDEFY 1965. 136-139. munkáinak bibliográfiájával.; BENDEFY 1965-1966. 90-92.; HORVÁTH F. 1965. 446.; CSAPODI 1972. 1375-1376.; KISS-MAYER 1991. 419-420. 5
