Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)
13. A város egyházi állapota
vagy békés megegyezéssel vagy bírói ítélettel.124 Döntése a püspöknek kedvezett, azért 1667. február 12-én Széchenyi a vasvári káptalan útján újra kérdést intézett a városhoz "hajlandók-e a romladozó plébániaházat megjavíttatni vagy sem". A város válasza az volt, hogy "se igent, se nemet nem mondanak, de szigorúan alkalmazkodnak a pozsonyi döntéshez, míg a legközelebbi országgyűlés elé nem viszik ügyüket".125 Ez a plébániaház a "napnyugatról... Országutja vagy Város árokja" szomszédságában volt.126 1681-ben aztán, mikor a legközelebbi országgyűlés ideje elérkezett, elhatározta a város, hogy sérelmét - a győri püspök megsértette privilégiumaikat - az országgyűlés elé terjeszti, s arra a bírót és több tanácsosát küldi Sopronba.127 1713-ban Kazó Ferenc, volt szombathelyi plébános, belgrádi választott püspök, pécsi nagyprépost, végrendeletében saját szerzeményű szombathelyi házát, a mai plébániaházat, Virágos György és a régi plébániaház között a szombathelyi plébániának adományozta földjeivel együtt,128 de ez csak halála után, tehát 1721-ben lépett érvénybe. Közben - 1717-ben - újra szükségessé vált a plébániaház javítása. Az új püspök, Keresztély Ágost megidéztette ebben az ügyben a várost a győri szentszékre. A város meg úgy határozott, hogy a szentszékre nem hajlandó menni, inkább világi bíró előtt folyjék a per, mégha pénzbe kerül is.129 A plébánia középkori birtokát nem ismerjük, de tudjuk, hogy hagyatékokkal egyre nőtt. 1570-ben két újfalui jobbágyáról tudunk.130 Minden birtokát elvesztette a plébánia 1638-ban, mikor Draskovics az egészet a Domonkosrendnek adta. 1652-ben - egyezkedés után - visszaszerezte a Domonkosoktól a plébánia erdőbirtokának úm. a Szent Márton, Szent János és Császtói erdőknek felét.131 De szántóföldje csak akkor lett újra a plébániának, 12 1666. dec. 16. SZV. Prot 1664/68. 273. "amicabiliter" vagy "iudicialiter". 125 1667. febr. 12. A vámagy kérdése a következő: "utrum ipsi ruinosam domum Parohialem in praedicto oppido Sabariensi exstructam et habitam reparare seu edificare velint nec ne". A város válasza: "se nec id dicere,, quod dictam parochialem domum reparare... volunt, nec vero id, quod nolunt, verum modernae ultimariae Posoniensi determinationi inhaerent eidemque usque ad futura Regni Comitia sese per omnia accomodare vellent". VKH. Prot. 1667. n. 6. * ^ SZV. Prot. 1672/78. 193. (1674), 1688-ban a Kám utcában volt a "káptalan háza mellett". A káptalan ház íbiszéiről - tehát északra - feküdt tőle. (SZV. Prot. 1686/89. 350.); 1692-ben pedig a Vár utcában. (SZV. Prot. 1689/93. 181.); ez tehát sarokház volt, a nagypréposti és a mai plébánia között. 1723. nov. 2-án pontosan körülírják: "Minemő bizonyos elpusztult Plébániaháza volt ezen Szombathelyi Városban, előbb ugyan Kazó István..., most Kazó uram testamentomából Plébánia háza és a Vár előtt való Piacz közt, az szegleten". SZV. Prot. 1721/26. 77-78. 1681. máj. 18. SZV. Prot 1678/86. 237.; vö. 1681. 54. ez. (III.) MT 1900. 306-307. VKH. Test. f. 8. n. 37. (Átirata uo. VKH. Prot. 1721. n. 123. alatt). Az új plébániaház adómantes, de a régi - a sarkon - a város tulajdonába ment át. (1723. nov. 2.) SZV. Prot. 1721/26. 77-78, de földjei - a Kazó által adott földek - adókötelesek. 179 J , , 1717. nov. Í6. "Minthogy a plébániaház megépíttetése iránt a N. Város Győrré a Sz. Székre ccrtificáltatott..., elvégeztetett, hogy... ne a Sz. Széken, hanem világi bíró előtt menjen végben"... még ha apénzbe kerül is. SZV. Prot 1716/18. 83. és 1716/18. 31. 130 KÖRMEND. Mise. Németújvár, Aim. 2. Lad. 42. f. 85. n. 76. 131 SZD. 7. sz. 352
