Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)
5. A városi céhek és egyéb foglalkozások
tejföl d. 5. 27 meszely bor fi.2 d. 35. Összesen tehát 5 forintra és 88 és 1/2 dénárra rúgott az ebéd költsége. De ittak - természetesen a céh költségén - a számadáskor (a mesterek jóváhagyták a 16 dénár költséget170), inas szabadításkor171 és társpohár megadásakor, amire pedig sűrűn volt alkalom, hisz minden új legény két héten belül köteles volt megadni.172 Ezt utóbb keresztelőnek nevezték.173 Ilyenkor vendégül láttak más céhbó'l is legényeket, talán az új legény barátjait.174 Keresztszülőkről - ilyen is szokott lenni ott, ahol keresztelő van - nem találunk semmit félj egy zve, de kellett lenniük. 1676-ban a rohonci mesterek kiváltak a céhből, önálló céhet alkottak - a nagy távolság miatt nehéz volt a bejárás, pedig legalább egyszer évenkint el kellett jönni a céhgyűlésre elkérték a szombathelyiek céhszabályait,175 és hálából belevették, hogy a szombathelyiek kegyelmes uruk, Battyány Kristóf jószágaiban mindenütt nézőpénzt tartoznak nekik fizetni. Ebből ugyan nem lett semmi, mert Batthyány ezt a pontot nem hagyta jóvá és erről maguk a rohonci gombkötők voltak kénytelenek a szombathelyi céhet értesíteni írásban.176 Céhmestert csak egyet választottak, atyamestert és bejárómestert is, dékánnal azonban, néha - pl. 1658-ban - egyszerre néggyel is találkozunk.177 Ez a céh népes voltát bizonyítja. A céhtagok közt - már alakuláskor is - sok volt a horvát (bizonyára erre tekintettel vették be az articulus 1. és 19. pontjába, hogy mester lehet magyar, német és horvát nemzet), ezt nevük is elárulja, céhirataikat azonban magyarul vezették - se német, se latin bejegyzésnek nyoma sincs -, azonban olyan, amit magyarul kezdettek és horvátul folytattak, vagy csak horvátul írtak be,178 elvétve ugyan, de akad. Az írással hadilábon állottak. Sok rossz írás közt elvétve akad csak szép. Bizonyára ez a magyarázata, hogy a szabaduló levelet úgy íratták, valószínűleg a város vagy káptalan jegyzőjével, amiért 50 dénárt fizettek esetről esetre, néha egyszerre ötért is.179 A számadás volt - a városbírónak, céhmestemek egyaránt - a legnehezebb munkája. Adósokkal, hátralékosokkal is sűrűn találkozunk.180 A bevételekhez 170 171 172 173 174 "Az tizenhat pénzit meg ittuk az számadáskor, az mesterek is acceptálták". SZM. 198. sz. 1644. ápr. 25. fizetett felszabadításakor körmendi Szabó András. SZM. 198. sz. és 1643. Peti inas felszabadításakor a céhmester hozatott kenyeret d. 15, gyertyát d. 3., pecsenyét d. 5., bort fi. 1. d. 58. SZM. 198. sz. SZM. 198. sz. 1649, 1654,1645,1660, stb. évekből. 1671 óta "keresztelő"-nek nevezik. SZM. a gomkötők jegyzőkönyvének egy külön oldalán, számozatlan. 1649. nov. 17. két legény társpoharánál jelen van egy borbély, egy ötvös, egy szabó és egy csizmazialegény. SZM. 198. sz., 1649. egy ötvös, egy csizmazia és egy szabólegény. SZM. 198. KÖRMEND, jelzetlen. Batthyány Kristóf 1677. febr. 5-én erősítette meg. 176 SZM. 117. sz. 1676. márc. 17. 1658. febr. 11. Első dékán: Krisanicz István mester, második dékán: Polonyi András mester, harmadik dékán: Komár Mihály mester. SZM. 198. sz. 1643-ban is 3 dékán van. SZM. 198. sz. 1659. Konkyty Myhal, Konkyty Gergel, Kryzanyc István és horvát feljegyzés. SZM. 198. sz. 1643. öt mesterlevelet állítanak és fizetnek ki. SZM. 198. sz. 1642-ben Vidoványi Gombkötő György és Szilvássy Mihály 2 kántoipénzzel, azaz 20 dénárral. SZM. 198. sz. 162
