Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)
5. A városi céhek és egyéb foglalkozások
többi céhekkel együtt részt kellett venniök az Úmapi és - Szombathelyen legalább - a Szent Márton napi körmeneteken is.78 Ha az asszony özvegyen maradt és mesterségét folytatni akarta, "beesküdött" a céhbe, mint Borbély Mihály özvegye, Vida Orsik asszony (1715).79 A céhnek vidéki mesterei is voltak, akiknek ünnepekre, a céh gyűlésére és processiókra be kellett jönni éppúgy, mint a helybeli mestereknek, így 1718-ban "Jánosházán lakozó, de ezen szombathelyi nemes Barbél czéhben levő Saas Barbély Ferenc".80 A céh jövedelméből a vidéki mesterek is részesedtek (portio). Pestis járvány idején "az Doctorok mellé az fordős legény és az borbélyok nyolcz-nyolcz napigh, azoknak gyógyításokra, az kiknek van, rendeltetnek".81 Társadalmi állásuk tekintélyes, a XVI-XVII. században többször a város bírái.82 1657-ben kétszer is a bíró és a tanács elé került - mint felsőbb fórum elé - a céh. Először egy Miklós mester nevű legény miatt, akit régebben a társpohár megadásával bevettek a céhbe, utóbb azonban azzal az ürüggyel, hogy apród esztendejét nem töltötte ki "mesterségében gátolást csináltanak és azt kívánják, hogy azon Miklós mester ujob levelet hozzon abbul a czéhbül, ahun az tanult". A magistratus és a meghívott öreg mesterek úgy döntöttek, szerezzen új levelet, de költségeit a céh térítse meg, addig a legény megmarad a céhben.83 A második esetben a tanács és 6 meghívott öregmester - 2-2 a lakatjártó, szabó- és vargacéhtől - tanácskoztak a borbélycéh és Szalay János borbély legény közt felmerült controversia felett. A legény panaszt tett, hogy "a céh ki akarván adni és szokás szerint művet nem akartanak neki mutatni". A céh azzal védekezett, a legény vétekbe esett. A tanács úgy határozott, hogy tartoznak neki művet adni, mert a legény megbűnhődött. De a céh "mazutságban tartották a megh nevezett legényt", vagyis továbbra sem adtak neki munkát, ezáltal vétettek a czéh igazsága ellen is és a bíró úr a tanács ellen is, ezért minden mesterembert 4-4 forinton büntettek meg, a céhmestert pedig a dupláján. Ezért 12 nap alatt a bíró kedvét tartoznak keresni, addig a bíró a céhlevelet magánál tartja. "A legénynek pedigh annak utána tartoznak művet adni és ha akar, magának is lenni, meghengedtetik".84 1659. december 16-án a céhmestert, Horváth Barbél Istvánt ítélte el a Város 20 forintra, mert Szent Flórián napján a céh legényei nem adták az oltárra offertoriumkor a gyertyát és ezt a mester elhallgatta.85 A borbély kezelése elég drága volt86: de - a beteg szegénységére való tekintettel - a bíróság néha leszállította a kezelési költséget.87 A kezelés 78 1718. Megtagadja a céh "a portiót" egy vidéki mestertói, mert "Articulus szerint az szokott Sz. Márton és Sz. Flórián s más ünnepnapokra... bé nem jött". SZV. Prot. 1718/21. 5. 79 SZV. Prot. 1716/18. 15. 80 SZV. Prot. 1718/21. 5. 81 SZV. Prot 1707/12. 126. 82 1581. Barbél Péter. VM. Örökbevallások f. 1. n. 2.; 1616/17. Hrasztoviczay Barbél Péter; 1621/22,1622/23, 1625/26 és 1628/29 Kálmáncsay Barbél István; 1629/30,1634/35, és 1636/37 Nyilas Barbél István. 83 1657. dec. 5. SZV. Prot 1654/58. 383. 84 1657. dec. 5. SZV. Prot. 1654/58. 382.; magának lenni = önálló mester. 85 1659. SZV. Prot. 1654/58. 427-428. 151
