Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV-XVIII. században - Acta Savariensia 8. (Szombathely, 1933)

1. A város területe

A IV. században Pannóniáért súlyos harcokat folytat Róma a hunokkal, Sabariát 375 körül földrengés pusztítja el, barbárok szállják meg (hun, avar uralom alá kerül). Savaria továbbra is lakott marad, de pusztul, szegényedik. Új temetői már alig tartalmaznak mellékleteket, régibb feliratos sírkövekből vannak összeállogatva, mint a toronyi kút, melyből oly sok jó, első századi síremlék került elő, sajnos darabokban, de jeléül, hogy egészben hordták el és a helyszínen törték szét, összerakható állapotban.

Az V. századtól kezdve tárgyi emlékünk sokáig nincs. Bizonyos, hogy Nagy Károly idejében a frank birodalom része lett, utóbb pedig német püspökök tartottak igényt: a Pannonia feletti joghatóságon vitatkoztak.

Már magyar kézen van Dunántúl és vele Szombathely is, mikor a német császárok még átírják, megerősítik a salzburgi érsek jogait több helység felett.

Kb. 1000-ben megalakult a győri püspökség. Joghatósága a nyugati megyékre terjedt ki egész az országhatárig. Szombathely püspöki várát azonban csak a XIII. században említik először, viszont akkor, éppen határszéli helyzeténél fogva, már régen állnia kellett. Egy XII. századi dénár a főtéren ásatásból került elő.

Miután Írott emlékeink vannak róla, mindig püspöki vár volt. A vár körül, alatt feküdt a XIII. század óta emlegetett község Szombathely, melyhez a tatárjárás után hospeseket (tehát idegeneket, valószínűleg németeket) is telepíttet a püspök vagy a király.*

A Szombathelyre vezető utat egyik legrégibb oklevelünk Városútja néven említi már a XIII. században, de ma csak 1407-iki privilégiumai (kiváltságai) maradtak fenn, eredetiben is, sokszoros püspöki és királyi megerősítéssel ellátva, de kellett régebbi alapítólevelének is lennie.

A középkorban sokszor volt harcok színtere, 1290 körül a győri püspök egy emberét azért lépteti elő nemes jobbágyává, mert Szombathely vára megvédelmezésében érdemeket szerzett, a XV. században Hunyadi János és Mátyás korában többször is hadszíntérré válik, 1490-ben néhány hónapra Miksa császár kezébe kerül, de visszafoglalják Bakócz Tamás bandériumai.

Ebből a háborús időből kell származnia a belső, kerek várat körülvevő falnak, a külsővámak, melynek kapuja, felvonóhídja a város felé vezetett ki.

1527-ben már Ferdinánd kezén van, aki elzálogosítja a püspökség birtokait, Szombathelyt is előbb egy németnek (Hoffman), majd Bakychnak, illetve Révaynak. Csak 1552-ben kerül vissza püspökei birtokába, akik elvesztvén győri székhelyüket, sokat tartózkodnak Szombathelyen.

1532-ben mi történt vele nem tudjuk. Sárvár, Kőszeg megvédte magát. Szombathelyről maguk a török történetírók leírásai is ellentmondók. "Égig érő vára", akár elfoglalták, akár nem, túlzás.

Ettől kezdve a város sokáig veszedelemben van - birtokosa számol török kézre jutásával -, hitvány városfalait egyre erősítgetik, lakossága pedig megtelik menekülő nemesekkel. Amint az egész országban másutt is, itt sem bírják szívesen a nemeseket, akik nem akarnak adózni. Végre is törvény dönti el: csak a török elől menekült, valóságos nemesek nem fizetnek. De a nemesek itt maradnak s a XVII. században már ők képezik a polgárság előkelő rétegeit,

11