Szabados Rajmunda OP: Savaria-Szombathely bibliográfiája - Acta Savariensia 5. (Szombathely, 1948)

Előszó

ELŐSZÓ

Szombathely történetével két terjedelmes monográfia foglalkozik: Schönvisner Istváné (1791) és Kunc Adolf s Kárpáti Kelemen közös munkája (1880—1894). A szélesebb érdeklődésű és módszeres helytörténeti kutatás azonban csak jóval az utóbbi megjelenése után vett nagyobb lendületet. Többen is írtunk kisebb-nagyobb munkákat Szombathely múltjáról, vagy e múlt egyes részletkérdéseiről. Lépten-nyomon éreztük azonban egy várostörténeti bibliográfia hiányát, mely lényegesen megkönynyítené feladatunkat. Hosszas tervezgetések nyomán, széleskörű adatgyűjtés eredményeként jött létre e munka: számvetés és seregszemle, elsősorban a helytörténeti kutatás előmozdítására. Hadd lássuk tisztán: mi történt eddig s mi a további tennivaló? De nemcsak a történelmi irodalom művelőinek akartunk szolgálni vele. Az összegyűjtött nagy anyag bő név- és tárgymutatójával eligazítást nyújt mindazoknak, akik Szombathely múltját s jelenét a vallási, kulturális, társadalmi, gazdasági élet bármely síkján megismerni óhajtják.

Szombathely története négy korszakra oszlik: 1. a római kor (43—445), 2. a népvándorlás kora, 3. a győri püspökök városa (1009—1777), 4. újjászületése és modern fejlődése. Az ókor Savariája, a legelső magyarföldi római colonia, tartományi főváros, ragyogó császári székhely, az őskereszténységnek Szent Quirinus vértanusága és Szent Márton születése által megszentelt zarándokhelye, minden más magyarföldi antik várost felülmúlt monumentalitásban és jelentőségben. A 455. évi földrengés és a népvándorlás viharai kicsi városkává zsugorították Savariát. Az maradt a győri püspökök alatt is és csak 1777- ben, a püspökség felállításával, Szily János grandiózus alkotásaival jutott újra jelentőséghez.

Sorsa alakulásának, de egyben a történetírás változó érdeklődésének is hü tükre a város bibliográfiája. Legnagyobb és legjelentősebb része római korával foglal/

3