Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

azonos nevű városka nem létezhetett-e, az, hol Szent Márton született?

Ha el is fogadjuk, hogy a kérdés felvetése jogosult, egy második Sabaría létezését Pannóniában, a római uralom idején Fuxhoffernek nem sikerült bizonyítania. Azonban, akár sikerült, akár nem annak az igazolása, hogy Szent Márton Pannonhalmán vagy akár annak közvetlen közelében született, a kérdés ezentúl napirenden maradt.

1840-ben Podhradszky József6 7, 1847-ben Horváth Mihály8, 1856-ban Majer István9 úgy emlegették Pannonhalmát, mint Szent Márton szülőhelyét.

Mikor 1858-ban Czínár Mór bencés új kiadásban adta ki a Monasteriologiát10, majd ugyanabban az évben magyarul is ezzel a kérdéssel foglalkozott akadémiai székfoglalójában11 és olyan hangot ütött meg12, amit Bitnicz Lajos, a vasvár—szombathelyi káptalan prépostja már nem tudott tűrni, Szombathelynek, mint Szent Márton szülő -6 U. ott, 28. „Sane, vix 100 locorum ab illis ad nos pervenit memoria, quae in utraque Pannonia collocaverunt. Atqui tanta regio, a Vienna usque Belgradum per totam Hungáriám Transdanubiam, Slavoniam, Croatiam etc., quod nihil praeter 100 illa oppida, nullum minus celebre oppidum, nullum vicum aluerit, quis sibi persuadeat? Accedit, quod Sabariae huius ille fuerit situs, . , . quod ob viciniam oppidorum commercio et opibus clarorum, similem horum celebritatem nancisci nequiverit."

7 Tudománytár 1840. Ért. VII. 59.

8 Szent Márton hegye hajdan és most. Magyar Majdan és Jelen I. 33, 35. 1847.

" Vasárnapi Újság 1856. 25.

10 Monasteriologia, 1858.

11 Kivonatosan: Budapesti Szemle, 1859. VI. 391—393., és M. Akad. Értesítő 1859. 515—526.

12 Monasteriologia: 27. „Quod hi Patres (t, i. Dominikánusok) Ecclesiaene, an monasterii muro insignibus literis inscripserint verba: Hic natus dicitur S. Martinus, utcunque sustineri potest. Istud enim „quamvis erronee, bona tamen fide facere poterant. At quod, si verus est rumor, vicinum Ecclesiae puteum ostentent, et huius aquis S Martinum baptisatum fuisse asserant, non belle agunt.“

58