Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)
megállapítja. Általában erős francia hatás állapítható meg bencés kolostorainkra.69 Vizsgáljuk azonban tovább, milyen legendás, sőt fantasztikus alapokon nyugszik ez a francia eredetű pannonhegyi Sabaria-kérdés. Szent Mártonnak (úgy is, mint magyar királynak vagy királyfinak) alakja rendkívül foglalkoztatta a regényes krónikákat, a középkori francia költészetet s a legendás és misztérium-irodalmat. Innen van, hogy a Roland-énekben épp úgy megtaláljuk nevét és sabariai származását, mint pl. az ugyancsak pannóniai eredetűnek tartott „Hét szent alvó" történetében. Ezek magyar vonatkozásainak feldolgozását Eckhardt Sándornak70 és tanítványának, a már eddig is többször idézett Király Ilonának 71 köszönhetjük. A XIII. század elejéről való verses legenda (a párisi Bibi. Nat.-ban) szintén Szent Márton életét és csodáit „meséli" el. Címe La vie de monseignor Saint Martin de Tors, szerzője pedig Péan Gatineau toursi kanonok, aki 1227-ben halt meg. Forrása az említett Historia Sanctorum Septem Dormentium. Martinus természetesen itt is fejedelmi származású, s regényes nevelésben részesül. Bennünket e helyen csak pannóniai és pannon-hegyi kapcsolata érdekel, s a verses legenda ezen részét Király Ilona fordításában idézzük: „Az apa Floirenak nevezte gyermekét, "" Király I„ i. m. 27. — V. ö. Mihályi Ernő, Szent István monostorai. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján I, 1938, 361 kk. 367: „Pannonhalma klasszikus műveltségű, cluny-i felfogású apátja . . ." Balogh Albin is említi a clunyi kapcsolatokat u. o. Szent István egyházi kapcsolatai Csehországgal, Németországgal, Franciaországgal és Belgiummal 458. old.; 462 old.: „Szent László 1093. évi összeíró levelének bizonysága szerint Pannonhalmán van görög, zsidó és természetesen latin psalterium mellett francia is (gallicanum)". 70 De Sicambria a Sans-Souci. Histoires et légendes Franco- Hongroises. Paris 1943 (Különösen a III. és IV. fejezetek.) 71 I. m. 48