Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

határozza meg — a leletek alapján — annak fekvését: „a keresztény római temető a III. és IV. századból Szent Márton község baloldali házsora alatt keletnek húzódik egész a kovácsműhelyig, ott az úton át kelet-nyugotnak fordul és a domonkosok temploma és háza alatti tért, valamint a mai temető nyugati, majdnem a vasúti töltésig nyúló oldalát foglalja el."31 * * 34

A Varsányi-említette Krisztus-monogrammos sírkövekből kettőt ismerünk. „Egy szent-mártoni sarcophag. . . födelén volt — Varsányi szerint — azon Pictoribus duobus stb.-féle felirat, melyet Lipp Vilmos már az „Arch. Értesítő‘‘-ben közölt."35 Rózsaszínnel erezett fehér márványlap ez; mind formailag, mind tartalmilag egyik legértékesebb ókeresztény emlékünk (11. kép), amelynek nagy irodalma van.36 Két zarándok vagy vándor festőnek állították a kar társak:

Memoriam pictoribus duobis pelegrinis Launioni vixit annis L et dies XI et Secundinus vixit anm'js] XXV et dies VII. [Fjecerunt collegas f[. . . .]

Művelődéstörténetileg is fontos emlék, amely a Savariában éppen a keresztény világban nagyon virágzott (a keresztény basilicákkal és egyéb kultikus építményekkel kapcsolatban különösen fellendült) díszítő művesség em-31 Egyl. jel. I, 1873, 67. •— Ugyancsak Lipp még egyszer említi ezen temetőt (Egyl. jel. VI, 1878, 27): a „...keresztény-római temető

Szombathely Szent-Marton baloldali házsora alatt terül el, a mostani kovácsműhelynél átkanyarodik a jobb oldalra és a dömések temploma

alatt elhúzódik egész a vasúti töltésig. A temető délkeleti részében

történő sírásások alkalmával hol egész, hol töredezett edények részint üres, részint a hullaégetés maradványaival jőnek folytonvást napfényre."

35 Varsányi János, Arch. Ért. 4, 1871, 217.

39 CIL III 4222. — Diehl, ILCV 670. — Lipp, Arch. Ért. 5, 1871, 119 k. — Lipp, Egyl. jel. II, 1874, 86 és IX—X, 1884, 28. — Varsányi J„ Arch. Ért. 4, 1871, 213. kk. — Gyárfás I. T., i. m. 68. — Kuhitschek, i. h. 15. — Hogy L„ Pann. Sacra 93 és 95.

32