Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

dái, ívei beomlottak. Ekkor pusztulhatott el régi felszerelése is, hiszen legrégibb kelyhe csak 1639-ből, már a dominikánusok idejéből való.1” Ügy látszik, hogy csak Szűz Mária csodálatos, illetőleg csodatevő hírben állott, faszobrát mentették meg e nehéz időben.2“ Sok mindent tudhatnánk meg Szombathely város levéltárának 1605-ben Németújvárott (ahová azt menekítették) teljesen elégett anyagából.

Ez a levéltárpusztulás egyenesen katasztrofális Szombathely középkori történetét és topográfiáját illetőleg. A fő-, szinte egyetlen forrásanyag pusztult el ezzel. A mi esetünkben éppen a dominikánusok előtti időre, a templom régebbi történetére, sorsára, átépítéseire vonatkozó adaüreget találtak, amely csak egy sor téglával volt berakva. Az üreg falán szénnel Krisztuskép volt rajzolva."

1924. június 11.

„Mind érdekesebb kezd lenni a régi chorus épülete. A régi és egyúttal a mostani építendő chorus baloldalán a falban egy hatalmas bolthajtásra akadtak, amely szintén csak egy sor téglával volt berakva. Ügy látszik, valamikor ott ablak lehetett, amely a templomba, a Rózsafüzéroltárra nyílott. Ugyancsak a balsarokban volt egy támpillér, a sekrestye ajtó és a Mária-oltár között, amelyet szintén eltávolított k, hogy elkészítsék a félköralakú sarkot. Ott meg pláne érdekes dolgok voltak láthatók. A templom falán lent a padlózat felé két gótikus alakzatú vakablak volt látható, avagy csak utánzat. Találtak azonkívül egy jó félméteres kögerendát a falazatban, amelyen három egymás mellett levő félköralakú nyílás volt kivésve. Egyáltalán a régi chorus helyén, előbb valami magasabb épület lehetett, mert a templom Rózsafüzér-mellékhajójának a falán, ott, ahol a nagy félkör-alakú berakott nyílást találtuk, mikor a vakolatot leverték és a chorus boltozatát lerombolták, egy félméterrel feljebb egy régi boltozatnak maradványai lettek láthatóvá.

A sekrestye falának az a kiugró része, ahol jelenleg a templomba vezető szárnyasajtó van, ugyancsak a régi templom falazatának megmaradt része. Nem kell tehát szószerint venni, hogy kegyes alapítónk, Batthíány Erzsébet a templomot „a fundamentis exstruxit". (P. Juhász László és P. Dunarich Károly feljegyzései.)

19 P Szalay, i. m. 39.

20 P. Szalay, i. m. 111 kk.

25