Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

átriumából, illetőleg peristyliumából14 vezetik le. Miként kétségtelennek látszik, hogy a savariai első, kisebb Quírinus-basílica a császári palotába épült bele, akként joggal feltehető, hogy a szent-mártoni basilicának viszont lakóház, mégpedig Martinus szüleinek háza volt az eredete. Elképzelhető, hogy az eredetileg kisebb szentély csak később alakult át nagyobb basilicává. Ennek a nagyobb basilicának is megvannak az adottságai, ha úgy akarom, maradványai: a templom háromhajós jellegében s a templom előtt —• az esetleges átriumban állott — kútban.

Zárt birtokegységre, antik magánháfcra, majd templomkörzetre még ezeken felül is van nagyszerű ókori bizonyítékunk. A mai szent-domonkosrendi háznak a templomtól délre eső udvarát k—ny irányban téglakerítés osztja ketté. Ez ősi, még az ókorra visszamenő, elhatárolás; a kerítés irányában maguk az udvart körülvevő kolostor-épületek is elhatárolódnak, amit kiáltóan jelez a tetőn a tűzfal is. Ezáltal a templom mellett egy kisebb udvar adódik (ez a templomhoz tartozó ősi terület), míg a délibb nagyobb udvart a rendház szabályos, háromoldalas kerengője (chiostro-ja) kereteli. Mindkét udvar nyugati szélén 1944 februáriusában csatornát ástak s az említett elosztó kerítésfal alatt 1 m vastag, alig áttörhető római falra akadtak, amely fentemlített téglakerítés alatt húzódik, annak alapját alkotván. E pompás kötésű római fal a mai felszín alatt már 30 cm-re jelentkezik. Anyaga, mint arról a helyszínen meggyőződhettünk, az ismert zöldszínű palás-kő, amely igen erős, téglaszemcsés habarcsba ágyazott. A kb. 1 m mélyre menő csatornázással a római fal alját még nem érték el. Ez a fal a rómaikori, IV. századi templomot

14 V. ö.: Fr. X. Kraus, i. m. 265 kk. — C. M. Kaufmann, Handbuch der christlichen Archäologie. Paderborn 1922, 158 kk. — O. Marucchi, Manuale di Archeológia Cristiana. Roma 1923, 361 k.

22