Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak savariai Szent Márton születéshelyének rómaikori eredete - Acta Savariensia 4. (Szombathely, 1944)

községből való. Helyesebben: amelyeknek közelebbi lelőhelye ismeretes, azokat kivétel nélkül (!) itt találták. Ebből joggal következtethetünk a többi itteni lelőhelyére is! Ez pedig nem lehet a véletlen műve, hanem egy itteni keresztény (a korábbi üldözések miatt, érthetően, a város központjától távolabbra eső) városnegyedre vall, aminek nagyarányú kifejlődése viszont Martinus működésével lehet kapcsolatos.

Savariának már a türelmi rendelet, 313 előtt is voltak keresztény hívei, mégpedig nagy számmal, mint az a Quirinus-passioból is kiviláglik. A szent-mártoni összefüggő egyházközség keletkezése vagy legalább is felvirágzása azonban már későbbi, már Martinusszal kapcsolatos. Két döntő bizonyítékunk van erre:

1. Már szabadon, nyíltan élhettek Krisztusnak, mert a monumentálisán nagy kőkoporsó, a beépítésre, befalazásra szánt, tehát mindenki által szemlélhető építményeket feltételező sírfeliratok, valamint a szintén szabadon álló sírkövek (cippusok) csakis az e tekintetben már nyugalmasabb időkben készülhettek.

2. Az összes ismert savariaí keresztény kőemlékeket azok jellege: a) külső alakja, díszítéseik, keretelésük módja, továbbá felirataik formája és a késői korra jellemző dekadens betűtípusai, írásmódja; b) a feliratok tartalma: szerkezete, nyelvezete éppen a IV. század második felére, sőt annak végére datálják.

Egy esetben találkozunk — mint látni fogjuk — korábbi, III. századi s pogány jellegű sírkő-típussal, de ott is későbbi — feliratszerkezet és gyatra betűk tanúsága szerint — újrafelhasználással van dolgunk: a díszes sírkő korábbi pogány feliratát — a kétségtelenül megállapítható nyomok szerint — lefaragták és a IV, század vége felé keresztény-feliratot véstek helyére.

A mai Szent Márton-út, az egykori kivezető római

10