Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)

e képét a vele szemközti ábrázolás (6. kép). Pogány világ tárul itt elénk: középen drága brokátok és törtfényű selymek közt kacér elfekvésben a Hiúság — vanitatum vanitas —■ alakja; szolgáló leánya tükröt tart elébe, hogy benne szemlélje szépségét. Freskóban merész és szokatlan ábrázolás: delikát festői csemege. Érzéki bájával, könnyed, elegáns előadásával a rokokó világ egy ittmaradt darabja neki már idegenné vált környezetben. Balra előtte római áldozati oltárkő égő lánggal: körötte megriadt alakok tekintenek a magasba a csodálkozásnak Maulbertsch művészetében sokszor ismételt, konvencionálissá vált gesztusaival. És im, megjelenik gomolygó felhőkön, sugárzó szépségben az eljövendő Szűz; tőle kissé jobbra alább, lobogó mályvavörös lepellel szárnyas kerub emeli magasra az új hit világító fáklyáját, amely elől riadtan menekülnek a pogány római harcosok. A XVIII. századi ikonológiában pajzsos, sisakos római harcos egyszersmind a vaskor szimbóluma; ez alapon értelmezve az ábrázolást, megint csak a IV, ecloga gondolatvilágához jutunk: eltűnőben a vaskor, az új aranykor hajnalát Aurora jelzi szárnyas géniusz alakjában, égő fáklyája világosságával s fenn a felhőkön a visszatérő Szűz, ezúttal a keresztényi értelmezésben, a megígért Istenanya, aki egykor a kígyó fejére lép. „Occidet et serpens.. (Eel. IV. 24.) Hogy a buja szépségében tetszelgő római hetéra — „manent sceleris vestigia nostri“ —■ és a sugárzó tisztaságban felette lebegő Szűz alakja eszmeileg is, formailag is finoman kiszámított kontraszthatást ad, ezt talán nem is kell külön hangsúlyozni.

A szíbílla jóslata beteljesült: új korszak köszöntött a földre a keresztény hittel, amely az eljövendő századokban hódító útjára indul négy világtáj felé. Ezt szimbolizálja az utolsó kép a főbejárat fölött (7. kép). Amily mély és sokszoros értelmű a megelőző három, annyira szokványos, gyakran ismételt, sablonos kompozíció e negyedik,

18