Kapossy János: Maulbertsch a szombathelyi püspöki palotában - Acta Savariensia 3. (Szombathely, 1943)

emelve. Konvencionális, nem is egészen korszerű és Maulbertsch ecsetéhez feltűnően gyenge kompozíciók, sok reminiscenciával, kölcsönzéssel és utánérzéssel régibb és újabb olasz mesterek műveiből, a XVI. századi római és firenzei manieristáktól kezdve a bolognai korai barokkon át a XVIII. századi Velencéig, Federígo Zuccarítól Jacopo Ligozzin át talán Francesco Fontebassoig; Attila ágaskodó lovas alakja a mögötte lobogó zászlóval meg éppen Bernini Nagy Konstantin szobrának távoli, bágyadt visszfénye. Hálátlan és hosszadalmas feladat volna a kölcsönzéseknek adatszerűén is utánajárni: a képek publikálása nyomán inkább a véletlen felismerés hozhat tán eredményeket. Maulbertsch itt nyilvánvalóan metszetek után dolgozott, kevés egyéni invencióval, eklektikusán, sőt érezhetően fáradtan és kedvetlenül is. A sokhelyütt elrajzolt, merev és bábszerű alakok s lendület nélküli szárazság azt sejtetik, hogy a mester — bár a Constantius Chlorus-kép jobb alsó sarkán „A. Maulbertsch P.“ felírással szignálta a művet —■ inkább csak futólagos kompozícíóvázlatokat készített s az utolsó, egybehangoló ecsetvonásokat végezte, átengedvén a kivitelezés munkáját magával hozott segédei egyikének, talán Johann Meidingernek,11 talán a név szerint ismeretlen másiknak, akiben tán már ekkor a későbbi hű tanítvány, Martin Michl sejthető. Meídinger egyéni oeuvre je kevéssé ismeretes még ahhoz, hogy belőle összehasonlító stíluskritikaí következtetéseket vonhatnánk; Martin Michlnek a strachowí kolostor nagy mennyezetképén kimutatható segédi kezenyoma, valamint a könyvtárban őrzött száraz, klasszicista rajzai megerősíteni látszanak a feltevést.

Más világ tárul elénk a mennyezeten. Itt már a mester elemében van: a szín és fény, drága selymek és broká-11 V. ö.; Pigler: íd. m. 16. 1., továbbá: Thieme—Becker: id. m. Bd. XXX. Leipzig, 1930. 340. 1.

12