Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

iratos maradványai igen elhanyagolt állapotban voltak akkor, miként az szavaiból is kitűnik.11 Teljes tudatában van ez az apostoli hivatású kutató a római leletanyag, főként a savariai lapidáris emlékek nagy jelentőségének.12 Egész lélekkel fog a munkához s 1872. január 7-én az ő kezdeményezésére Szabó Imre püspök elnökségével megalakul a Vasmegyei Régészeti Egylet, amelynek a következő évtől napvilágot látott jelentései kincsestárai lesznek a Savaria-kutatásnak. Minden menthető, sőt már menthetetlen11 kőemléket számon tart, ismertet s összefoglaló munkát ír a római szobrászat vasmegyei emlékeiről.14 Mint múzeum-szervező már az új egyesület 1872. július 25-én tartott ig.-választmányi ülésén bejelenti, hogy „a vasmegyei régiségtár, amelynek helyiségéül elnök úr

11 Burány Gergely, Lippnekrológjában idézi Lipp szavait (Egy 1. jel. XV—XVI, 1887—88, 3 k.): „...szégyenpírral kénytelenítettera ezen külföldieknek hátramaradásunkat bevallani, s vízen, sáron át kellett őket házról házra vezetnem, hogy itt egy eltorzított római faragványt lerajzolhassanak, ott egy bemeszelt nevezetes feliratot nagy üggyel bajjal lemásolhassanak. Így volt ez különösen akkor, midőn 1866-ban Mommsen Tivadar berlini egyetemi tanár, a történetírás és régészet most élő első tekintélye, Szombathelyre jött, hogy „Codex Inscriptionum" czímű nagy munkájához a hely színén tanulmányokat tegyen s adatokat gyűjtsön. Nem hiszem, nogy bárkiben is, a ki látta, mily s mennyi fáradságba s vesződségbe került e tudósnák az egyes feliratok lemásolása, vagy ha a másolat már megvolt, helyességének megállapítása, hogyan kényszerült nem egyszer saját zsebkésével a sarat, piszkot a felirat betűiről letisztogatni, hogy czélhoz jusson . .

12 Egyl, jel. I, 1873, 73: „ .. . a budapesti országos múzeumon kívül egész Magyarországban nincs régiségtár, mely a római feliratok oly változatosságával dicsekedhetnék, s ez érdemben a szaktudós figyelmét annyira le tudná kötni, mint a mienk."

13 Lipp, Egyl. jel. II, 1874, 103: „ . . . magunk tudunk három, a múlt évtizedben kiásott föliratos követ, melynek egyikét ismét egy ház alapfalába rakták, a másik kettő pedig egy, Szombathely tőszomszédságában levő vasúti híd oszlopának vízalatti részébe került anélkül, hogy csak leíratott volna is."

14 A római szobrászat emlékei Vasmegyében. Egyl jel V, 1877. Megjelent különnyomatban is.

7