Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

még három Nemesis-oltárt csoportosítottunk. Kettő Nemesis Augusta-nak szólhatott; az egyik, a középső dedikálója Ursus vir sacerd(otalis) volt, aki sokféle tisztségben működött: omnibus honorib[us] functus. A Nemesis Regina-nak ajánlott jobboldali oltár szentély építéséről számol be: templum [c]onstituerunt. Ez utóbbi Tüskevárról való.

A szabadon álló Nemesis-oltár hátához két sírkőtöredéket támasztottunk. Az alsó Maximu[s]-é volt, a kelta hangzású Voltio fiáé. A meglévő utolsó cfomfo] szó után származási helye következett. A féloszlopok tartotta architrávot kráterből kinövő, gazdagon tagolt akanthusinda díszíti. Felette az oromban galamb és fekvő állat (párduc) alakja látható. Mivel utóbbi éppen a középre, a kráter fölé esik, ismét (immár negyedszer) a feldöntött edényes típusról lehet szó. Anyaga márvány. Finom díszei, szép betűi és feliratának szerkezete után ítélve a korai, még I. századi emlékek közé számítható.

A másik, a felső töredék archítrávján kerek korong vagy patera mellett szembenéző galambpár sírszímbolíkus alakjai vannak kifaragva; felettük az egyik elhunyt, nyilván gyermek mellrésze látható. Ettől kétoldalt legalább még egy-egy felnőtt mellképét viselte, miként a töredékes felirat is 3, ill. 4 elhúnyt nevének maradványait tartalmazza.

A mitológiai tárgyú ábrázolásokkal ékes sírépítmények sorába tartozik a 4. és 5. középoszlop déli oldalán elhelyezett, összetartozó két homokkő-sarokrész. Óvárról valók. Egy sírépítmény bejárati sarokpilléreit díszíthették. Erre vallanak ábrázolásaik is: keskenyebb oldalukon egyegy meztelen, keresztbe tett lábú, szárnyas Genius áll domborművesen, a gyász jeléül lefelé fordított fáklyával és koszorúval egyik kezükben, míg a másikat ellentétes vállukra teszik; a szélesebb lapokon egy-egy Dioskuros

33