Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)

két szoptató nőstényfarkast látjuk az emlék alsó részén. Az oromban kiterjesztett szárnyú sas a vándorló lélek szimbóluma, fenn kétoldalt akroterion-szerűen pedig a már másutt is látott, állatfejet marcangoló vagy tartó oroszlánok sírszimbolikus alakjai díszítették. A római jelleghez, sajátosságokhoz való ragaszkodás ez esetben annál meghatóbb, mert ezen eléggé korai, a Kr. u. I. és II. századok találkozása körüli időből való síremlék kelta családból származó (Adnamatus fia), de már romanizált nevű egyén, Quartus és felesége Catulla, Coi f(ilia) síremléke volt. Még egy ethnikailag érdekes névvel találkozunk a feliraton, Uppu nevű felszabadított rabszolganőjük (liberta) állíttatta nyilván már római polgár gazdájának. A sírkő törött volta ellenére is egésznek mondható, amennyiben még az alapkőbe való beállításra szolgáló keskenyebb alja is megvan.

Utóbbi emlék mögött ismét párduccal ékes oromzatú sírkő felső töredéke látható. Kétoldalt egy-egv delfin, a vízszintes lécen apró hadi emblémák: phalera (kitüntetésképen a mai érmek mintájára a mellen viselendő kerek medaillon); rövid kard hüvelypánttal, szíj karikával, felkunkorodó szíjjal és gömbös markolatgombbal; pajzs; egypár lábpáncél (ocreae); tarajos sisak; lándzsa, mindannyi az elhunyt harcos voltára enged következtetni.

Az alatta elhelyezett töredékes sírkő-vet a collegi[um\ fabrorum [et] centonar[iorum], a tűzoltásra kötelezett kézművesek (ácsok és posztósok) testületé állította mint temetkezési egylet egyik elhunyt tagja számára.

A bejárattal szemben levő ablak alatt a déli falon a nagyobbméretű épület-felirat arról szól, hogy egy tüztől elpusztult épületet: cryptam vi ignis exustam két egyén: T. Cnorius Sabinianus az ala Contariorum volt praefectusa (expraef(ecto), aki a későrómai hangzású v(ir) e(gregius) titulust is elnyerte, valamint L. Val(erius) Verus a város

26