Paulovics István: Lapidarium Savariense - Acta Savariensia 2. (Szombathely, 1943)
korszerűen kiállítani, addig másrészről a különösen kiemelendő kőemlékeket (Juppiter és Minerva kolosszális torzóit, a curiális jegyzék feliratát, az alakos, jelenetes díszű sírköveket, a nagy Nemesis-oltárt, később a fontos Aecorna-feliratot, Juppiter Dolichenus-oltárt, stb.) részben a szabad ég alól beszállítva a múzeum előcsarnokában állíttatta fel. A prémontrei tradíciót az 1920-as évektől Horváth Tibor Antal képviselte, akinek egyebek között az Aecornafelirat megszerzését, a rendkívül fontos ondódi korai felíratok megmentését és ismertetését, valamint az emeleti római gyűjtemény átrendezését köszönhetjük. A nagy igyekezettel megszerzett újabb leletek miatt azonban az említett múzeumi alagsori helyiség mindinkább túlzsúfolt és hozzáférhetetlen raktár képét kezdte magára ölteni, mégpedig annyira, hogy a kiváló anyag nagy része még szakemberek számára is megközelíthetetlenné vált, a nagyközönség számára pedig nemhogy tanító, nevelő, hanem egyenesen megbotránkoztató hatású volt. A Közgyűjtemények Orsz. Főfelügyelőségének a magyar vidéki közgyűjteményeket korszerűsítő programmja keretében 1939. évben sor került a szombathelyi múzeum átrendezésére is. Az épület nagyarányú restaurálása s az alagsori helyiségek jó részének nedvességmentesítése után legelőször a római kőtár illő felállítását határozták el, mégpedig a nagyterem alatti (addig vívóteremnek használt) helyiségben. Pasteiner Iván dr. országos főfelügyelő felkérésére 1939. szept.—dec. hónapokban módomban volt az összes, Szombathelyen található római kőanyagot — a múzeum előtt ugyanakkor rendszeresebben felállított gránitoszlopok és feliratnélküli töredékes sarkophagok kivételével — a korszerű múzeumi, lapídáriumi elvek szemmeltartása mellett fenti, az adott körülmények között legmeg10