Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Savaria jelentősége és topográfiája

(„szeglet") négy rondellával, a két rajznak a várkerületet kereknek rajzoló tendenciája magyarázatát a várpalota s belső védőfala tényleg kerek voltában leli.

A római tábort, illetőleg a császári város későbbi központját átszelő főutak idővel megkerülik e területet, amikor a város ezen magva zártabb, védettebb jelleget ölt. Az é-d és k-ny, egymást keresztező, a tábort átszelő útvonalak teljesen a római táborépítés rendszere szerint épültek s a táborból kivezető négy ponton rendesen kétkét toronnyal megerősített kapun át hagyták el a tábort vagy várost. Savaria Sopron felé vezető kapujáról, mint látni fogjuk, a Szent Quirinus-passióból van tudomásunk a IV. század elejéről. I. Valentinianus savariai időzésével kapcsolatban viszont még 375-ben is két kaput említ forrásunk, egyiket, amelyen bejött, (de közben „egy megvasalt szárnya lezuhant és sok ember egyesült ereje a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudta az útból eltávolítani“) s a másikat („miután ezzel egy napot elvesztegetett"), amelyen távozott.33

Űjabb pannoniaí ásatásaink eredményeiből tudjuk viszont, hogy éppen a Kr. u. IV. század folyamán pannoniai táboroknak, így a dunapenteleinek34 35 és a még nem publikált nagytétényinek egyes kapuit félkörű nagy bástyákkal elfalazzák. A szombathelyi „Várköz“ déli vége mellett épült 1871-ben a püspöki iskola, amikor „valami három ölnyi mélységben" — tehát kétségtelenül a római rétegben — „egy roppant vastagságú, a sorháztól a püspöklak felé kanyarodó körfal fedeztetett fel“.85 Az innen egyformán távolabb eső sörház és püspöklak csak a fal

33 Amm. Marc. XXX, 5, 17. — Lásd a 15, sz. jegyzetet! A lezuhant megvasalt kapuszárny súlya és nagysága, ami magát a császárt is egy napig utazásában akadályozza, minden esetre igen jellemző a savariai monumentális méretekre.

31 Arch. Ért. 1932—33, 144 kk.

35 Lipp, Arch. Ért. 4, 1871, 184.

13