Paulovics István:: Savaria-Szombathely topográfiája - Acta Savariensia 1. (Szombathely, 1943)

Középkori vár

területet azonban mégis lezárták magából a nagy donjonból kinyúló, széles (alapban 200, fenn 130 cm vastag), egyenes fallal (I, t. k, 69. kép), tölcsérszerűen kifelé szélesedő (talán löveg-nyilás!) nyilás meghagyásával.

A várkastély átlagban 215—220 cm vastag fala (70. kép) különböző mélységekben alapjaiban, helyenkint azonban az akkori felszínből kiemelkedő felmenő falaiban (71—73, 77. kép) került elő majdnem egész é. félkörívével, 52 m hosszúságban. Igen valószínű, hogy az az ősi, középkori formája a várnak, mert már a XVI. századi források, ha nem is kimondottan kereknek, de egy belső és kettős külső falával, említik a várat.83 Sajnos ezeknél régebbi irodalmi adatunk nincs a középkori vár alakjáról. Hogy ez az eredeti formája s hogy az mindvégig megmaradt, arra bizonyítékaink a toldások s azoknak még a kerekvár életében történt részbeni megszüntetése, Nyugati végén később hozzáépített támpillér maradványát látjuk (I, t. I, 77. kép). Ehhez közel é-ra egy még nagyobb, ugyancsak „ragasztott“ támpillér áll (I. t. m, 71, 73, 77. kép). Feltűnő, hogy mindkettőnél a felmenő fal a közeli római kövezet (71—73. kép) szintvonalának magasságából emelkedik ki. Utóbbi támpillér — mint említettük — az 7-vel jelzett római falon (73. képen jobbra lenn) fekszik. Sajátságos módon ezzel párhuzamosan tapad a várdonjönhöz a K-\&\ jelzett L-alakú, 240 cm vastag újabbkori fal, amely (egy sarok híján) a római fallal együtt hatalmas szabályos, négyszögű toldalékot látszik alkotni. Ügy látszik, hogy a donjon építésekor először lerombolt római adottságot használták fel alap gyanánt, amikor jóval későbben ezt a négyszögű toldalékot megépítették.

A 7f-jelzésű toldalék kétségtelenül későbbi létesítmény, mint a donjon, ez semmi esetre sem római maradvány,

83 Géfin, Szombathely vára 6 k.

54