Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)
Miskolci Csulyak István (1629-1645) egyházlátogatási jegyzőkönyvei
Az 1633. évi eeyházlátogatás hanem az anyjának végtére azt mondotta, hogy csak hiában megyek, úgymond oda, mert sem a doktorom, sem a mesterem nem tanít, és a mester csak föl s alá jár. Én magam is mentem föl kétszer is a scholában beszélgetni a mesterrel, de hon nem találtam. Harmad nap is fölment, de be nem ment, mert vendége volt a mesternek. Azután a templomnál találta a mester, és megkérdezte, mit keresett volna a scholában. Megmondotta, azért, hogy a fia nem jő fel a scholában, mert nem tanítja. Sőt Máté uram is sokszor beszólította, és ő is azon panaszolkodott, hogy jó koma, immár elhittem, úgymond, beszédedet a mester felől, mert az én fiamot is szinten nem tanítja, mint a tiédet. Ezek így lévén, kezdettünk a inquisitiohoz. Emlékezem én reá, hogy hallottam Máté uramtól referálni, melyről némelyek a tanácsbeliek is testáltak, hogy egy Béniéi deák, mely immáron elment, azt mondotta, hogy jobb volt volna ez esztendőn disznót őrzenem, mert annak hasznát vöttem volna, de a scholának semmi hasznát nem vöttem. Három deákja volt otthon, Joannes Barantsi, Martinus Lizkai, Petrus Piscenus, hitek után azt mondották, kiváltképpen a Joannes, hogy még az elmúlt aratás alatt nem kezdett a mester olvasni. Stylust karácsonytól fogván nem adott, repetitiot is nem mondottak, evangeliomot penig egyszer exponaltanac. Joannes dixit: látta, hogy a scholából részegen éjszaka ment a faluban Stephanus Béniéivel Chianalos Imrénél. A faluban összevesztek, az Béniéivel egy legény, és a scholában újobban elindították, de a mester védő volt. Martinus dixit: látta Chianalos Imrénét a mester házából kimenni. Joannes rettulit: Gyakorta a gyermekeket kiküldötte hol rosatum, hol epeijészni, akkor azt akarta, hogy a scholában senki ne maradjon, még a padot is megkereste, a beteg mendicansokat is aláverte és elűzte, kik között volt egy mendicans, ki immár meg is holt, beteges lévén el nem mehetett, hanem a kamorában úgy maradott meg, hogy magára a lakatot felvettette. Az látta az ablakról, hogy in absentia scholasticorum et puerorum* 2?1 Chianalos Imréné a mesternél volt, és úgy ittanak ketten. Klara András deák mondotta, hogy egykor kérte, hogy Chianalos Imre homlítani menjen, nem tudván azért, ment-e el nem-e, könyörgés után ment az oldal ablakra, és csudálkozván rajta miért volna deszkával bezárva, akarván megtudni, ha elment-e Imre homlítani, rántotta a deszkát, és elszakadott a madzaga. Betekintett az ablakon, és látta, hogy a mesternek kezében pacziko2?2 volt, és úgy sétált a házban, melyben csak ketten voltak Chianalos Imrénével, Zsófival. Emericus Jeztrebi mendicans scholae annorum 13 juramento praestito dixit,2?3 amely éjszaka Máté uram megholt, akkor a mesternél ivott Szabó Márton és Chianalos Pál, és a mester azt mondotta, igyunk, mert Isten Máté papot megverte én érettem. Lengiel Péter, ki a Pataki coetus vincellére volt, juravit et dixit,2?4 Chianalos Imrénét kétszer látta a schola udvarán. Egy nap fristik2?? tájban kicsiny az iskolások és a gyermekek távollétében 2«2 bot, pálca 2<J3 Jesztrebi Imre 13 éves kolduló diák eskü alatt mondta. 294 megesküdött és mondta 295 reggeli 79
