Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)

Utószó

ben.28 * * * * 33 34 35 Közöttük azokat is, amelyek korábban nem a zempléni, hanem az ungi református egyházmegye keretei között éltek. Zemplénben 10 ágostai hitvallású szláv anyaegyházat és ugyanannyi leányegyházat számolhatunk, tehát az egyházközségek száma hússzal csökkent a lutheránusok kiválását követően.

Az egyházmegyében figyelemre méltó volt az iskolázás helyzete. A 17. században 72 egyházközség alkalmazott mestert, közülük 45 gyülekezetben rendszeres és többé-kevésbé folyamatos oktatás is folyt. A gimnáziumok száma 12, ezekben az eklézsiákban az átlagosnál magasabb színvonalú iskolázással számolhatunk.

A korszak, amelyben ezek a vizitációs feljegyzések születtek, a hanyatlás felé közeledő virágzás ideje volt. Az egyházmegyének jól kiépült, szilárd szervezete volt, többnyire felekezeti szempontból homogén mezővárosokban és községekben élő gyülekezetekkel. Az egyházigazgatás a társadalmi élet számos területén befolyásoló tényező volt, erkölcsi kihágások megbüntetésének ügyében vagy tulajdonjogi vitákban támaszkodhatott a vármegyei hatóságokra is. Nem lehetett azonban független a politikai-gazdasági rendtől, sőt annak ki volt szolgáltatva. A feudalizmusban meghatározó patronátus közömbössé vagy egyenesen ellenségessé válása bizonytalanná tehette az egyházközségek gazdasági helyzetét, de megszüntethette a szabad vallásgyakorlást is. Ennek jelei már megmutatkoztak a század elején, amikor a református Homonnai Drugeth György katoli- zált. Homonnára bevitte a jezsuitákat, akik 1613-tól jó színvonalú gimnáziumot működtettek a mezővárosban. A Drugethek fokozatosan vonták meg birtokaikon a református egyházközségek anyagi támogatását, s segítették elő a római katolikus egyházszervezet újjáélesztését, valamint az ortodox ruszinok uniójának előkészítésén fáradoztak. 29 Homonnán 1629-ben még volt református lelkész, ez után azonban már nincs adatunk a református gyülekezetről, a vizitációs jegyzőkönyvek hallgatnak róla.3° Homonnai János Terebesen 1635-ben elvette a reformátusoktól az egyik templomot, Varannón pedig 1639-ben Esterházy Dániellel karöltve, egyelőre még sikertelen kísérletet tett a református templom elvéte- lére.31 Minden bizonnyal a Homonnaiaknak, mint a mezőváros földesurainak befolyása eredményezte, hogy Terebesen 1654-ben a reformátusokat 12 forint büntetés terhe alatt igyekeztek rávenni a szentek ünnepeinek megtartására.32 Az erősödő katolikus agresszió jele volt az is, hogy Nyíriben a földesúr a misére kényszerítette a jobbágyokat ió5i-ben,33 Leleszen és környékén pedig sok zaklatást, sőt kifejezetten üldözést szenvedtek a szabad vallásgyakorlatukért küzdő gyülekezetek. 34 Ezekben az évtizedekben viszont még a zempléni református egyházközségek az erdélyi fejedelmi székben ülő református Rákócziak védelmét élvezték. I. Rákóczi György orvosolta is a sérelmeket 1644-es hadjárata során.35 A Rákócziak védelmének köszönhetően, még megengedhette magának az egy28 Hörk József: i. m. 34-35.

29 Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon. Budapest, 1993. II. köt. 712.

3° Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár (MPEA), 1929.125.

3' MPEA 1929 145-147. Jelen kötet, 93,112-113.

32 Jelen kötet, 227.

33 Jelen kötet, 212.

34 Jelen kötet, 226-227, 248.

35 Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710. Szerk. Dienes Dénes. Sárospatak, 2003. 77-78.

442