Dienes Dénes (szerk.): Zempléni vizitációk 1629-1671. Miskolci Csulyak István zempléni esperes és hivatali utódainak feljegyzései - Acta Patakina 21. (2008)
Utószó
tának érvényben maradó fennhatóságát. Ekkor minden bizonnyal aláírták a magyar és a szlovák lelkészek a közös kánonnak választott Felső-Magyarországi CikkeketAAz újhelyi zsinaton megalkotott tisztséget elsőként a bibliafordító Károlyi Gáspár veje, Mednensky András töltötte be.4 5 A varannói prédikátort részben azért nevezték ki a szláv lelkészek elöljárójává, hogy ezzel jobb, hatékonyabb egyházigazgatás folyjék ezen a vidéken. Hiszen a Varannótól északra lévő gyülekezetek túlságosan messze estek az esperesi székhelyektől, amelyek ugyan változtak, és Gálszécsnek (Secovce) valamint Varannónak is volt egyszer-egyszer esperes lelkipásztora, de a megye déli tájain helyezkedtek el többnyire (Királyhelmec (Král’ovsky Chlmec), Olaszliszka, Sárospatak, Sátoraljaújhely).6 7 Ugyanakkor a lutheránus gyülekezetek bizonyos autonómiát is nyertek ezzel az intézkedéssel, hiszen szertartási és hitvallási egység nem jött létre a két felekezet között, csupán egyházigazgatási közösségről beszélhetünk. Mi motiválhatta a két felekezet egy szervezeten belüli együttélését ezen a területen? A kérdés azért fontos, mert nem csak szervezetileg különültek el az ágostai- és helvét hitvallást követők a magyarországi reformáció során, hanem - mint fentebb említettük - bizonyos teológiai-egyházpolitikai feszültség jellemezte viszonyukat a 16-17. században. Elég itt most utalnunk a kassai evangélikusoknak a reformátusokkal szembeni türelmetlen magatartására. 7 Viszonylag késői, 1662-ben kelt, éppen az elszakadás kapcsán tett nyilatkozatból értesülünk arról, hogy a két felekezet sajátos együttélésének létrejöttét Ecsedi Báthory István országbíró ösztönözte.8 9 Varannó és Mogyorós vidéke Báthory birtok volt.9 Báthory István befolyása még növekedett is ezen a vidéken, amikor feleségül vette Homonnay Fruzsinát, hiszen a Homonnay család északkelet Zemplénben kiterjedt birtokokkal rendelkezett. Esküvőjüket 1579-ben éppen Varannón tartották.10 A református kegyességben példás életet élő országbíró fohászkodásait, melyek egyház- és irodalomtörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő fontossággal bírnak, ebben a mezővárosban kezdte fogalmazni 1579 és 1582 között.11 Tehát huzamosabb ideig tartózkodott ezeken a zempléni tájakon, jól megismerhette a felekezeti viszonyokat. Hangsúlyoznunk kell, hogy birtokának evangélikus vallású népét nem kényszerítette a református hitvallás keretei közé, csupán a szervezeti egységet tartotta fontosnak. Ennek pontos motivációját nem ismerjük. Az idézett feljegyzés ugyan utal arra, hogy a lutheránus atyafiak azért léptek a református egyházigazgatás keretei közé, mert bizonyos károkat el akartak kerülni, ennek lényegéről azonban semmi bizonyosat nem tudunk, találgatásokba pedig nem bocsátkozhatunk. 4 Sárospataki Református Kollégium, Levéltár (SRKLt.) Kgg.I.3/a. 111. 5 Zoványi Jenő: Protestánsok állítólagos uniója Zemplénben 1597-ben. Protestáns Szemle, 1934. 226-228. 6 Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. 703. 7 Révész Kálmán: Százéves küzdelem a kassai református egyház megalakulásáért. Budapest, 1894. 8 SRKLt. Kgg.I.3.421. 9 Maksay Ferenc (szerk.): Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. Budapest, 1990.10331061. 10 Történelmi Tár 1880. 645. 11 Bisztray Gyula et al. sajtó alá rend.: Régi Magyar Költők Tára XVII. század. 1. Budapest, 1959. 579. 439
