Kiss Endre József (szerk.): Kazinczy Ferenc könyvtári gyűjteménye Sárospatakon - Acta Patakina (2006)
Kiss Endre József: A Kazinczy Ferenctől vásárolt könyvtár
6 Könyvtár helyett helyesebb a gyűjtemény kifejezést használni, hiszen abban köny- nyebben helyezhető el a festmények, metszetek, térképek, kéziratok és nyomtatványok együttese. Ami a könyvanyagot illeti, bármennyire csábító a gondolat, nem tekinthetjük Kazinczy könyvtárának. Ahogy ő maga írta: az év elején vette a bajor könyvkereskedőtől az egészet és év végén továbbadta, ,jiozzájok vetvén a ’ magam tulajdon rég olta gyűjtögetett könyveimet, melyek ezekhez illenek.”2 Értelmezésem szerint amennyiben talált a saját könyvtárában olyan köteteket, anyagokat, melyeket tovább kívánt adni, azokkal kiegészítette ezt az eladni szándékozott gyűjteményt. Ez nem minősíthető egyszerű selejtezésnek, hiszen következetes maradt abban a tekintetben, hogy az értékes anyaghoz hasonlóan értékeset rendeljen és irodalmi misszióját ebben is érvényesítse. A valamikori inspektornál felgyűlt - irodalmi értékből keveset hordozó - hivatali iratok kiegészíthették pl. a bajor gyűjtemény udvari protokollt dokumentáló darabjait. Kazinczy valódi könyvtáráról a levelezéséből és az írásaiból tudunk a legtöbbet. Ez egy eleven gyűjtemény volt, abban az értelemben, hogy szüntelen változott a mennyisége és a minősége. A tiszteletpéldányok, a vásárolt és cserélt kötetek dinamikusan gyarapították, az ajándékozások, könyvaukciók pedig apasztották az állományát. A „könyvtáros” Kazinczynak diákkorában, fogságában és szabadságában, egyaránt volt könyvtára és nem vált meg ettől sohasem. A „gyűjtő” Kazinczynak viszont mindig halmozódtak fel másodpéldányai, s ahogy egyre érettebben látta a világot, egyre több mű2 K az Lev. uo. 47. Nagy Gábornak írta II. 15-én: „Két ládát már leszegeztem és úgy fog állani mind addig, míg vevője akad. Most a 3-adikba vetem melléjek a magam hasonló tárgyú könyveit. " Uo. 55.
