Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
182. Betovits Sámuel Nemes Zenovich Adolf Halálára 21 Novembris 1813 Esztendőben Búsol Apolló Melpoméne zokog Lántyán ezüst szin húrja égen rezeg A Cyprus ágak gyászban vonták A Helicon koszorús Leányít Zúzd széjt fejedről Músa sereg te is Zöldes borostyánod kesereg vélem Jer egy magános kis lúgasnak Füzesihez Zenovitst siratni Ki még pírosló létele hajnalán Bájolt kezdekkel tépe virágokat Véletlenül a' kérhetetlen Parka rövid fonalát le2 vagja Mint a' ki nyíló rósa mikor virit 's Ékes szagával bal'samot illatoz Leg jobban akkor zúgva egy mord Szél zivatarja le rontya színét Sorvatt virág szál mar te az Ég dítső Szent Thronusánal Aetheri szárnyakon Édesdeden sok Séráfinnak Isteni zengzetit csudálod Bús Lelkem érted néma keservét Az Egeknek Mennyei székihez Hullatja, 's már a fatum is meg Bánta hogy életedet le düfse.3 2 le<sz> - kihúzva a kéziratban 3 düste - értelem szerint javítva 321
