Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
118. Csabai András Halotti Versek mellyek SZABÓ ANDRÁS Halálának alkalmatosságával irattattak 1783dik esztbe Sz. Mihály Havának 16dik napján Sestusig el-menni, 's Héró kebelébe pihenni Míg siet úszva szegény, egy Abicusi Legény; Támad eröss szél vész, a' habok közepébe belé vész Bújja Leandre Halált Hellé vizébe talált Mind a' vénséghez sietünk, mint szép Feleséghez A'ki ez útnak ered, víz özönébe fered. Száz bajok örvényi, sok ezer nyavalyák szövevényi E' tzél' partja felől, mint özön állnak elől. Még mikor élhetnék, 's tisztes vénségre sietnék; Gyenge hajónn evezek, ellenem állnak ezek. Süllyedez e' Gállya, mikor a' szelet útba talállya, Végre veszélybe kerül, víz fenekére merül. Példa Szabó nálunk, kinekis temetést ma tsinálunk, Imhol ez a' nyomorúlt, sír fenekére szorúlt. Öszve vetett vállal az eröss nyavalyák a' Halállal, I: Mindeneket le verő, mert e' hatalmas erő : | El-verik a' tzéltúl, az aránt nem futhat ezentúl Mert nyavalyás meg-hólt, bár fele útba se volt. Teste nyugodjon már, nyillyon Lelkének ez a' vár, Hol Fejedelme körül, sok kegyes Angyal örül. Csabai András által. 227
