Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
107. Szeremlei Sámuel A' fellyebb említett b. e. Szent Györgyi Jánosnak tisztességére irattatott Magyar Versek, ugyan Sz. S. által 1783alhogy számlálnak,1 s' Már harmad nap múlva neve lenne Pálnak Jőve füleimben igen szomorú hang, Sirat egy halottat a' nagy tsonka harang.1 2 Felkelek, tsak hamar meg tudom ki légyen, Halál áltál főidről ki az Égben mégyen? Mondják hogy a'ma jó kis SzentGyőrgyi János Kinek kegyessége nem vala hijános. Elhűlők; nem rég volt az Abétikában Az elmét orvoslo első Patikában, Hogy van hogy e' gyenge seregnek tsillaga, Itt, hamar Mennyei Klassisban ballaga? Talám azért; hogy a' tsillag lakó heje Nem a' főid; hanem az Ég magas teteje? Az igaz! de az olly világos tsillagnak Fényleni kellene e' setét világnak. Hagyott maga héjét Mosest 's Prófétákat, Apostolokat és Evangyelistákat, Vágynak kis gyermekek többek is világba, Kiknek kővetések vezet Menny országba. Szent Györgyi Jánoska, tisztét el követte A' Jóságban magát mert például tette, Fárattsága után illik meg pihenni, S' Mint hogy itt nem lehet; Mennybe kellett menni. Módja halálának ez volt, hogy a' petéts Testét ollyá tette, mint sir nélkül a' méts; Melly miatt elalutt élete világa S' Le tőrt ebben eggy nagy szent Gyökérnek ága. Az hol a' gyökér szent, szent s' ollyan ott az ág, E' Kis Jánoskában bezzeg ez valóság, Ki bátor esztendőt tsak hetet tetézett; Kegyességben egy Jó Öreggel érkezett. Tsak hamar hogy világ piatzára szállót, Bőlts Tudományoknak mű-hejében állott 11783al, /:---------:/ - a kéziratban a zárójelben nincs semmi és kihúzva 2 A kéziratban a lap alján kihúzva Harsányi István megjegyzése: [A köv. lev. kitépve] H. I., a következő lap tetején ceruzával: [110. sz. folyt.] 210
