Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Bevezető
versek között is - mintha a haláltánc-drámák egy-egy jól kidolgozott részletét olvasnánk!27 Több vers címében énekelt műfajra való utalás olvasható, pl. az „epicedium" műfajmegjelölés szerepel. A korabeli poétikakönyvek alapján ez a költeményfajta egy olyan temetési ének (carmen funebre, amit a rómaiak naeniának hívtak), amelyben a halott dícséretét mondják el, leírják a temetési menetet, az epitáfiumot, végül a költő az örökkévalósághoz könyörög.28 A kötetben található epicediumok és a cantio jelölésű versek nyelve is latin, időmértékes verselésűek, műfajmegjelölésük ellenére szerkezetük, tartalmuk szerint inkább epitáfiumok.29 A kötetben számos propozíciós vers is található. A vers címében általában egy-egy, a halálra általánosan használt toposz, embléma szerepel (pl. „ORSZÁG ÚTJA mellyen Ez életrűl az őrökké való boldogságra által Mentt Szathmári Paksi Sámuel."30-, „VIRÁG AZ ÉLET, melly, Ela ma zöldellik, holnap meg szárad."31), amelyet aztán a vers egésze fejt ki. Ezek jelentősége elsősorban az emblematikai kutatások során rajzolódhat ki.32 Az alkalmi műfajokon kívül a klasszikus műfajok is szép számban jelen vannak a kötet műfajmegjelölései között. Számos óda, elégia, epigramma stb. található a kéziratban, azonban nagy számuk és tartalmi, formai sokszínűségük miatt külön tanulmányt érdemelnek. A diákok költői szárnypróbálgatásai nagyon jól mutatják a felvilágosodásnak eddig csak a nagy alkotók munkái kapcsán vizsgált eredményeit, eszméit, amelyek ezáltal sokkal inkább megérthetőek, megragadhatóvá válnak. A nyelvújítás mechanizmusa például itt konkrét példákon át válik érthetővé nagyszabású, gyakran elvi kérdéseket taglaló levelezések helyett, azokból a költeményekből, amelyek egyik felének latin strófáit ugyanolyan strófában lefordítja a vers második felében a diák, s így a latin minta mellett kézzelfoghatóvá válik, mit jelent az, hogy a magyar nyelv nem volt elég fejlett a mélyebb tartalmak kifejezésére, vagy diákok címválasztásaiban (jó példa Édes Gergely Gyászos Alagyája). Pedagógiatörténeti szempontból is nagyon jelentős forrás a pataki diákok halottbúcsúztatóit tartalmazó kézirat. Az iskola- és neveléstörténeti kutatások során ugyanis elsősorban a 18. századvég elméleti szakirodalma után nyúlt a kutatás, s a gyakorlati oktatás forrásait figyelmen kívül hagyta. Mivel a gyűjteménybe írni megtiszteltetés volt, hiszen ezt a munkát úgy őrizték, mint az iskola matrikuláját, a praeceptorok számára a jutalmazás egyik eszköze volt az ebben való szereplés. Azt sem lehet elfeledni, hogy ez az a gyűjtemény, ahol a legtöbb olyan vers található, amelyet iskolai munkaként írtak a diákok, tehát a kézirat tankönyvirodalommal és a korabeli kéziratos és nyomtatott módszertani útmutatókkal való összevetése akár több évre való kutatási lehetőséget biztosít a pedagógiatörténet kutatói számára. Nagyon fontos adalékokat nyújt a kézirat a 18-19. századi iskolai élet kutatásához is, hiszen rengeteg vers szól az iskolai törvények betartásáról, az iskolai mindennapokról, a diákok kapcsolatairól, érzelmeiről, szállás- és tanulási körülményeiről. 22
