Nagy Júlia (szerk.): "Mennyei parnasszus" Sárospataki diákok halottbúcsúztató versei - Acta Patakina 16. (2004)
Versek
Hegyes: Te mindég jo jámbor! Ollyan kegyes voltál Most tudd meg az halál keze alá szoltál; Még semmire se ment te már majd meg holtál Belem is nem tóm' mi vak rezzenést oltál Kegyes: Kérlek, bizony vagyon miért kellyen telned Viskit Radit halva kell vala szemlélned, Pap Gábort utannok most hát mit kell vélned? Hegyes: Pap Gábor |:meg botsass:| tsak oda való volt Még elevenenis ollyan volt mint az hóit Rádit Viskit azért borittya setét bolt Mert meg tsalta a jég fejér s be szakatt folt Kegyes: Gondold meg goromba az Isten munkájit Meg ládd mind ezekbe szabados tsudajit Említhetek ollyan emberek példájit Mellyek meg lohasztyák elmédnek dagájit.2 Ládd tizedik Leo meg holt örömében Zeuxy Philemon furtsa nevettében Pindarus az ágyon tsendeses fektében Az Flandriái Groff templomba lettében Ne bizz hát sem erőss, sem friss termetedben Dögöt vet az halál jo egésségedben Pap Gábor halálát vedd tsak jól eszedben Hív az Isten minket azt veri fejedben3 Hegyes: Meg vallom Barátom rossz képzelődésem Úgy fogom intézni járásom kelésem Mintha sirbe lenne óránként lépésem De az holthoz mond meg mi légyen kérésem. 2 innentől kezdve ugynaz a toll, illetve kéz írta, mint a cím első sorát 3 fejedbe<n> - utólag beírva a kéziratba 115
