Dienes Dénes (szerk.): Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor... A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782. - Acta Patakina 12. (2003)
Források
Ennek az eklézsiának régi állapoti megérdemlik ezt a leírást, melyet mindjárt olvashatsz, tudniillik: amint az eklézsia Prothocolomábúl világosan kitetszik, de ki lehet ugyan azt olvasni a Szent Társaság jövedelmes könyvébül is: a Bétsi Szövetkezés után 1611 ben Szántai Pál, Liszkai esperest, Ketskeméti István S. Pataki, Tiheméri Mátyás S. A. Újhelyi prédikátorok által, ezen mi Szent Társaságunknak Conscriptio alá vévén minden eklézsiában a fundationalis jószágokat, akkor itt is Prothocolomot csináltak, melybül némelyeket ide írok én is, de oly formán, hogy ebben a kevésben annak az Újhelyi Eklézsiának kezénél lévő sok jegyzésnek summája benne légyen. Amint feljebb is illettem a dolgot, három lelkipásztoroknak eltartásokra volt itt kicsinálva a jövedelem, a fejedelmeknek, Prinyinek, Rakotzinak kegyes rendelésekből, és az eklézsiabelieknek szabad akarat szerint való adakozásokból. Mibül állott legyen ez a fundatio, lásd reá az Újhelyi Sz. eklézsia prothocolatioját, mely eképpen kezdődik: Reditus Pastoris.31 Vagyon a Tompa kövön s. a. t. Ao 1611. Az Egyházi Szolgák fizetése után megtalálhadd az Ispotály jószágát, mely jószágokban a szőlők, szántóföldek, rétek, halastó vizek a nevezetesebbek. Ezután következnek azok a jegyzések, melyek az 1667-68-69-71-72-dik esztendőknek mivoltát bizonyítják, azoknak a napoknak szakaszai szerint, amelyeken a Consistorium gyűlésében vagy ez, vagy amaz dolog béírattatott. Láthatni ebben a Prothocolatioban, micsoda nagy hizak [!] esett ab Ao 1672. ad Annum 1696 a vallás gyakorlásának szabadságában, és micsoda sérelmes zűrzavarok között folydogált akkor ebbe az eklézsiába, mert ab Ao 1672. ad Annum 1696 és 1701 vagy igen kévés prothocolatio találtatik, vagy semmi sem is, ameny- nyiben azok voltának annak a 2-dik Reformatio százának igen nyomorúságos esztendei s szakaszai. Kivált megjegyzést érdemel, hogy amint Felső- és Alsó- Magyarországon 1672-73-ban a protestánsok templomai elszedettettek, még pedig olyan szembetűnő móddal, hogy a prédikátorokat is kihajtották onnan, ahol a templom szenvedés alá ítéltetett, és hacsak úgy nem lakott a tanító mint taxás, de úgy ám nem lakhatott, mint Isten szolgája. Ekkor, mondom, Újhely is árva volt, Atya nélkül szintén 1676-dik esztendeig, mikor minden szabadsága ismét megjött, és több Hegyallyai eklézsiák történetinek formája szerint a gyászbúi kivetkezett, és ad Annum 1688. Mensem 9[novem]bris maga békességének örvendezett. Ekkor Klobusitzki Ferenc úr, mint a Rákótzi árvái jószágának administatora, mindeneket elvett az eklézsiától erővel, adta azokat Gál páternek kezébe, s bírta azokat szintén ad 31 A lelkész jövedelme.
