Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1949
világi főgondnok urat, aki nagy szeretettel érdeklődött a főiskola mai kérdései és sorsa felől. A fő- gondnok úr mély gyászában a református egyház és a főiskola iránti szeretetében látja sorscsapásoktól sújtott életének vigasztalását. Orbán Pista bátyánk hősiességéről szól az alábbi rege: Ongán a szobája melletti helyiségben feküdt egy 92 éves néni, aki elkezdett kiabálni, hogy egér szaladgál rajta. Mindig tudtuk, hogy tanár úr nagy lovag, s ím most sem csalódtunk. Felkapta a mellette alvó macskát (nagy cicabarát!), s azt mint védő- és támadófegyvert maga elé tartva, bátran belépett a szobába. A macska -fegyver megtette kötelességét. Azóta tanár úr igen büszke győzelmére. BERET: A presbiteri jegyzőkönyvből: „Kéri a presbitérium a Zsinatot, mindent kövessen el, hogy a leikétől lelkedzett drága Alma Matert, az ősi sárospataki főiskolát, reformátusságunk szemefényét összes tagozatával egyházi iskolának hagyják meg!” Mikes Zoltán lelkipásztor: „Úgy nézünk és úgy akarunk nézni a pataki iskolára mindig, mint a templomra.” XXVIII. KÖRZET: Aszaló, Szentistvánbaksa, Nagykinizs, Kiskinizs, Csobád, Felsődobsza, Hernádszentandrás, Flernádbüd, Pere SZUPPLIKÁNSOK: Kísérő: Hegyi József Nagy Tibor csv., Keresztessy László, Csávás Imre, Nóta József, Pazderák Bertalan, Petus Gusztáv, Petus István, Publik János, Schulek Mátyás, Szakáll János, Szilágyi Lajos. RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:85 ASZALÓ: Műsorunkat a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében mutattuk be. A szószéken Nagy Tibor végzett szolgálatot. Textusa a Lukács 15:20. volt. A műsor bővítésébe bevett szóló ének úgy megríkatta az idős néniket, hogy a megilletődöttség miatt az utolsó énekszámot három szólam helyett csak egy szólamra tudtuk elénekelni. Gyűjteni a délutáni istentisztelet után mentünk. Az egyik igen kedves presbiter egymaga annyit gyűjtött, mint másik kettő. Büszke is volt ám igen. Megkért, hogy írjam be őt a naplóba. Az ő szívhez szóló beszédére még a katolikus szívek is megnyíltak, s adakoztak a pataki főiskola javára. - A másik presbiterünk arról híres, hogy nagyon szereti a bort. Mindenki befutott, kivéve ezt az egy csoportot. A nagytiszteletű úr érdeklődött, kivel gyűjt a diák. Mikor megtudta, igen nevetett, hogy bizonyára valamelyik pincében ülnek. Nemsokára befutott diákunk, de egyedül, s mondta, hogy a presbiter úrnak már nem akaródzott feljönni. Miért? - kérdésünkre elmesélte, hogy a gyűjtést befejezve ki kellett menni a pincébe, mert a presbiter úr csak ott volt hajlandó megszámlálni a pénzt. Hát azért nem jött fel, mert a sok aprópénz számlálása a számolástól elszokott fejének megártott. SZENTISTVÁNBAKSA: Jót nevettünk azon, amikor régiségek után érdeklődtünk, a nagytiszteletű úr a legnagyobb komolysággal a parókiát ajánlotta fel, hogy vigyük el, mert az elég régi, más régiséget úgysem találunk a faluban. KISKINIZS: Egyórás kényelmes séta után érkeztünk a parókiára. Kivételesen a nagytiszteletű asz- szony fogadott bennünket nagy szeretettel, a nagytiszteletü úr Halmajon tartott hittanórát. Mikor megérkezett, megörvendeztetett bennünket azzal a hírrel, beszélt a halmai kurátorral, aki azt mondta, hogy két-három diák menjen át oda is gyűjteni. Ki sem mondhatjuk, mennyire jól esett nekünk a halmaji kis gyülekezet (filia) áldozatkézsége. Nagy Tibor át is ment két diákkal. 85 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,366. 89
