Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1950
SELYEB: Tamáska János lelkipásztor: „Meg kell vallanom: a szupplikáció ügye eleinte nagyon gyengén állt Selyeben. A mosolygó diákok ezt észre is vették rajtam, mikor megérkeztek. Isten élő Lelke azonban csodát tett, a szívekbe hullott Ige megtermékenyítette a lelkeket. A pataki diákok által hozott szeretet felmelegitette a selyebi atyafiak rideg lelkét, s a szeretetre szeretettel válaszoltak. Tetteikkel, cselekedeteikkel el is árulták ezt a szeretetet. Mindezekért a jóságos Istennek legyen örök hála! A kapott szeretettel kívánjuk a kedves diákoknak, hogy továbbra is legyen ilyen áldott minden egyházba való bevonulásuk és minden ottani munkálkodásuk.” KÁZSMÁRK: A nagytiszteletű úr, kedves öreg Ujj Lajos bátyánk már a falu végén várt bennünket. Meglepő az öreg lelkészek szeretete irántunk. — A faluban több helyen a kapuból figyelték a diákokat. - A megérkezés után letelepedtünk, és az előadásig a parókián maradtunk. Kedvesen elbeszélgettünk. Szívünket öröm töltötte el, amikor megláttuk a teli templomot, a nagy gyülekezetét. - Reggel lányokkal indultunk gyűjteni. A hangulat bizakodó, a kedélyek jók. Mindenütt nem várt szívességgel fogadtak. A pénz már legtöbb helyen előre el volt készítve a komódon vagy a csésze alatt. A gyűjtés után siettünk ebédelni, amikor az a meglepetés ért, hogy a nagytiszteletű úr bejelentette, szekérrel levisznek a halmaji állomásig, Mögöttünk maradt a falu. Gondolataink végigszáguldottak az elhagyott kicsi abaúji falvakon, ahol annyi meleg szeretet, szerető gondoskodást talál tunk. Kicsi, de élő gyülekezetek, melyekben magasra világít a hit fáklyája, amelyekben annyit erősödtünk hitben, gazdagodtunk tapasztalatokban. X. KÖRZET: Onga, Aszaló, Csobád, Kiskinizs, Nagykinizs, Szentistvánbaksa, Felsődobsza, Hernádszentandrás, Alsó- és Felsőfügöd, Abaújdevecser SZUPPLIKÁNSOK: Kísérő: Demeter Gyula Bacsó Bertalan csv., Czinke Zoltán, Bodnár István, Cziáky András, Jósvay László, Kálmán Lajos, Pankucsi László RÉSZLETEK A SZUPPL1KÁCIÓS NAPLÓBÓL:"2 SZENTISTVÁNBAKSA: Délután 2 óra van. A fiúk már mind ott vannak a parókián, s indulásra készen. Az idő nagyon szomorú, esőre áll. Talán ez is siratni akarja a Nagykinizstől búcsúzó diákokat. Igazán nagyon jól éreztük magunkat ezen a helyen, de most már búcsút intve a falunak indulunk Szentistvánbaksa felé. A falu nem messze van. Nagykinizstől mindössze csak másfél km. Utunk nagyon kedves volt. Az utat hegy és a Hemád folyó szegélyezte. Kissé sáros az út, de ez nem akadály a továbbmenetelre. Vígan vágtuk a sarat, s délután /2 4 órára érkeztünk Szetistvánbaksára. A falu nem olyan nagy, mindössze kb. 500 a lakosa. Vallás tekintetében a reformátusság van túlsúlyban, akiknek szép templomuk is van. Római katolikusok kevesebben vannak, s ezeknek templomuk nincs, csak kis imaházuk. A két gyülekezet tagjai között ellentéteket nem igen találunk. Megértik egymást. Ezt bizonyítja az is, hogy a római katolikus gyülekezeti tagok is el-eljárnak templomba a reformátusokhoz. A református gyülekezeti tagok temp lombajárók. Ott létünkkor is szép számmal voltak a templomban. HERNÁDSZENTANDRÁS: Tóth Kálmán lelkipásztor: „Gyülekezetünk nagy szeretettel és várakozással nézett a főiskola kiküldöttei érkezése elé. A pataki diákok neve még mindig fogalom. Minden más diáktól megkülönbözteti őket az, hogy nemcsak a tudományok terén kiválóak, hanem hit is él lelkűkben. Ez látszott meg szolgálatukból is. Hívő lélek, szerető szív, felkészült elme jelle'12 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,694. 120
